Vény nélkül... Egy hosszú nap Petrovékkal 2.rész

 Léni és Daniel egy kicsivel hamarabb értek haza, mint Lénáék. Dani felcipelte Lénit a nappaliba. 

- Ha kell valami szólj, legalább 48 óráig nem állhatsz rá a lábadra!

- Nincs is olyan, hogy 48 óra! Csak 24 óra van, egy nap 24 óra. Vagy a te órád Apa, mér 48- at?

- Akkor két napig, ha így jobban tetszik. És szólj, ha kell valami!

- Tőled nem kell semmi!

- Ó de jó! Emlékezz majd erre a mondatodra, mikor kamasz leszel és majd azzal jössz, hogy hagy maradjak még egy órát, vagy vedd meg azt a farmert, telcsit, táskát... Apa! - nevetett Dani.

Léni csak puffogott.

- Egyébként, te hányszor akarsz még kikötni a balesetin? Már ez a harmadik és még csak hét éves vagy. Most kezdted az iskolát, de máris lógsz. Már másodjára írhatom neked az igazolást. Egy hét pihenő megint, vagy kettő...

- Nem is lógok!

Közben hazaértek Lénáék is.

-Sziasztok!- szaladt Nilka a nappaliba.

Léna és Adorján is felértek a nappaliba. Adorján elaludt. Elfáradt az uszodában.

- Sziasztok! Mi ez a gyászos hangulat? Léni, mi történt a lábaddal? 

-Kiesett a bokám.

- Kificamodott- szólt Dani és folytatta: -De már minden rendben van. Visszatettem.

Daniel elmesélt mindent. Léni, csak hallgatott. Léna nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen.

- Léni, te tényleg megharaptad a mentőst?

- Engem is, meg is csikart. - mondta Dani.

- Szegény kicsikém, biztos nagyon meg voltál ijedve! Dani, miért nem vigasztaltad meg? Miért nem bíztad az ellátását egy kollégára? Te pedig apaként mellette lettél volna.

- Eszembe sem jutott. Jobb volt ez így, még a kórházban híre ment volna, hogy a lányunk egy Maugli. -viccelődött Dani.

- Nem vagyok Maugli!

Léna megpuszilgatta Lénit. Léninek is jobb kedve lett, de azért kijelentette, hogy ő nem szereti Apát, a tanárnénit sem, Albertet sem.

- Mi lesz a vacsora? - kérdezte Dani.

- Amit szeretnél.-mondta Léna.

- Nekem jó a szendvics, ha gondolod készítek párat. - szólt Dani.

- Megcsinálom én, kérsz forró csokit is?

- Igen, Cicám! - vágta rá Daniel és már oda is hajolt Lénához.

- Léna megcsókolta Danielt. - majd megszólalt kuncogva.

- Te mit értettél Daniel, hogy mit kérdeztem?

- Hogy kérek- e forró csocsit!

-Nem azt mondtam.- Nevetett Léna, de a nevetéstől alig bírta folytatni.

- Azt kérdeztem, hogy kérsz- e forró csokit!

Dani is jót nevetett.

- Azt is kérek. - mondta.

- Rendben, akkor készítek szendvicseket és lesz forró csocsi és csoki is. Te addig nem vinnéd ki Nilkát a kertbe, kicsit rohangálni. Mondta az óvónéni , hogy délben sokat aludt. Fáraszd már le egy kicsit!

- Oké! Megyünk játszani Níla?

- Igen, Apa!

- Szedjetek már pár színes falevelet Léni házijához! És öltözzetek melegen! Kint fúj a szél!

- Ezek a falevelek jók lesznek? Szerinted, Nílus?

- Szépek! Szedd le Apa!

-Nézd csak! Eper! Októberben.

- Megeszem!

- Jó, egy kicsit megtörölgetem és megeheted!