Otthon voltunk

Ha emlékeztek még arra, mikor bemutattam nektek Rómeó és Júlia babámat, írtam, hogy apukám szülőfalujából érkeztek. Mindenszentek alkalmából ott jártunk és vittem magammal Rómeót és Júliát. Itthon megbeszéltük, ha szép idő lesz, akkor elsétálunk a romtemplomhoz is. 

Egyébként szakadt az eső. Mikor apukám gyerek, fiatal felnőtt volt, a templomrom még nem rom, hanem egy templom volt. Ők pont mellette laktak. Nagymamám pedig a templomban volt harangozó. Szóval a mai sétánk egy kis nosztalgia volt. Több mint húsz éve nem jártunk arra.

Rengeteg történetet hallottam a templomról. Rengeteget játszottam a romok között. Sokszor megpróbáltunk körbesétálni a falak tetején. A mai napig szeretem, mikor apu mesél régi történeteket. Ma is megtudtam, hogy hol volt a csigalépcső, ami a toronyba vezetett és, hogy hol volt a kripta.

  Ha kutakodok a neten a templomról mindenhol ugyanazt a szöveget találom. Itt olvashattok róla. Sajnos fotót csak egyet találtam a templomról.

Apu, mikor már tudták, hogy le fogják bontani, körbefotózta, ezek a fotók sajnos  nicsennek meg, mert mamám odaadta azoknak az embereknek akik egy múzeumtól jöttek, persze ígéret volt, hogy visszaküldik.  Ha végigolvasom a leírtakat, hogy az ott lakó népek széthordták, hát úgy elképzelem, valóban volt olyan ember aki egy régi templomból fog egy két darabot és házat épít magának belőle? Ugye, hogy nehéz ezt elhinni? Na ezt csak azért írom, mert én egészen máshogy hallottam erről... De, hát ez van leírva mindenhol, akkor biztos úgy is volt.
Elég is a sok szövegből, mutatom hol járt ma Rómeó és Júlia. Kicsit megáztak.

Vény nélkül...

Dani egyedül volt otthon, ugyanis Léna a lányokkal elsétált a parkba, színes faleveleket gyűjteni és szép fényes gesztenyékre vadászni. Velük tartott Kitty és Susanne is.
Dani otthon olvasgatott, egyszer csak megszólalt a csengő.
-Na ez ki a jó franc, most mászhatok ajtót nyitni! Jövök már, nyitom!

-Szia, Daniel!
-Helló! Be jössz, szomszédasszony? Léna nincs itthon, ha őt keresed!
-Hozzád jöttem, Daniel!
-Hozzám? Valami baj van? Beteg vagy?
-Hát, baj az van...

-Gyere, főzzek egy kávét, vagy teát, esetleg kérsz valami üdítőt ?
-Egy kávét elfogadnék. De várj, segítek!
-Megy ez nekem. Csüccs le!

-Nagyon fáj a lábad?
-Borzasztóan Julcsika!  -Viccelődött Dani.
-Egyébként már nem fáj és egy kicsit terhelhető . Rá még nem állhatok, mivel nincs járógipszem, de van egy rögzítő ami, ha rajta van, már egy kicsit lépegethetek, persze csak mankóval. Röviden ennyi, de gondolom nem ezért jöttél. Mesélj, mi a baj?
Leültek a konyhában és Júlia kicsit nehezen, de belefogott.

-Szóval, azért jöttem, mert kimostam Romi cuccait...
-Aha, hallgatom, mond csak tovább.-Dani nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát.

-Szóval, Romi verset mond az ünnepségen.
-Értem, mostál, Romi pedig verset mond.
-Igen. Csak éppen , áh hagyjuk is. Nem is tudom miért jöttem!
-Azt mondtad, hogy baj van, eddig nagyon izgi, meséld tovább!
-Az van, hogy Romi fehér ingjeit összemostam a piros bugyimmal és mind rózsaszín lett. Azért jöttem, hogy nem tudnál-e kölcsönadni egy fehér inget? Úgy nézem egy a méretetek!

-Jó helyen jársz, Julcsika! Fehér ingem az van bőven. Tudok adni Rominak. Ha felmész az emeletre, oldalt a szekrényt, ha kinyitod, találsz pár új inget. Válassz egyet!
-De ari vagy! Köszi! -Örvendezett Júlia.
Júlia felment az emeletre .
-Megtaláltam! Tényleg jó helyre jöttem! Hogy neked mennyi fehér inged van! -Kiabált az emeletről Júlia.

-Tudod Julcsika, orvos vagyok és fehér ingre mindig szükségem van. De mond csak, te azt miből látod, hogy Romival egy a méretünk?

-Jajj, Dani! - Nevetett Júlia.
-Képzeld én meg, hogy jártam!- folytatta Dani.
-Mankóval? -Csipkelődött Júlia.
-Mikor még kölyök volt a kutyánk, elvitte Léna új cipőjét és darabokra rágta. Lénivel voltam itthon, ő éppen aludt. Gyanús volt a nagy csend, a kutya csendben falatozta a cipőt. Nem tudtam mit csináljak, gyorsan összeszedtem a cipő darabjait és elmentem venni egy pár ugyanolyan cipellőt.
-Léna megtudta?

-Lebuktam, igen. Pár nap múlva megtalálta Lénus a fél pár cipőt az ágy alatt. Csodálkozva és kérdőn jött hozzám, hogy valamit nem ért. Van három ugyanolyan cipője, most az van, hogy megcsalom és a nőm itt hagyott egy darab cipőt, vagy nem tudja, hogy mi a szitu. Elmeséltem neki a sztorit. El is hitte, hogy nincs másik nő a képben. De azt nem értette, hogy miért viselkedek úgy, mintha én rágtam volna szét a cipőjét, miért kellett titkolóznom?
-Dani, te mindig meg tudsz nevettetni! Nincs értelme Rominak füllentenem az ingjeiről. Remélem nem harapja le a fejem. Köszönöm az inget! Jövök neked eggyel!
-Örülök, hogy tudtam segíteni! Romi pedig viselje egészséggel az inget!

Vény nélkül...

Daniel ma felülvizsgálatra ment a kórházba. A készülődés nem volt zökkenőmentes. Léna próbálta nyugtatgatni.
-Nem kell félned, csak megröntgenezik és valószínű a varratokat is kiszedik.
-Na éppen ez az amit nem szeretnék, jó helyen vannak azok!
-Ne butáskodj már, Dani! Inkább azt mond meg, hogy veszel fel zoknit a törött lábadra?

-Biztos, hogy nem.
-Rendben, akkor öltözz és induljunk!

-Figyelj csak, Léna! Ugye nem tesznek rá gipszet?
-Nem tudom, nem hiszem, hiszen a velőűrszög belülről tartja a csontot.
-Nem fogom engedni, ha be akarják gipszelni és fél év múlva a velőűrszöget sem engedem kivenni!
-Majd meglátjuk, de induljunk már!
Végül odaértek a kórházba, időpontra mentek így nem kellett várakozni a röntgenre, de mivel George egy sürgős operációt végez a vizsgálatra várni kellett.
- Gyere, csücsülj le ide. Figyelj, Dani!

- Nem megyünk be addig az orvosiba? Kicsit beszélgethetnénk a többiekkel.
- Menjél csak nyugodtan én nem vagyok kíváncsi senkire! Ne sajnálkozzanak rajtam, ha mégegyszer meghallom, hogy a hóhért akasztják, hazamegyek.

-Nem hagylak itt. Kérsz egy nyugtatót?
- Hagyjál már, Lénus! Menj nyugodtan, jól el vagyok. Nem kell nyugtató, nem vagyok ideges.

-Akkor itt hagylak egy kicsit, tíz perc és itt is vagyok. Itt hagyom a telefonod és az ásványvizet.

Dani egyedül üldögélt a váróban.

Nem sokáig örülhetett a magánynak, egy nő érkezett a kisfiával.

-Szia! Te miért vagy itt? Én kontrollra jöttem.

-Szia! Eltört a lábam , azért vagyok itt.
- Mikor tört el a lábad?

-Ma van pont két hete.
-Engem két hete műtöttek és kiveszik a varratokat a hasamból. Szerinted az fáj?

-Remélem nem.
-Anya azt mondta, hogy nem fáj.
-Én nem vagyok abban olyan biztos.

-Akkor fájni fog? Anya szerint az semmiség. Hogy veszik ki?
- Dezinficiálják a bőrt, majd egy csipesszel megfogják a varratot, kicsit elemelik a bőrtől és egy ollóval elvágják. Enyhe húzásra ki is csúszik a varrat, utána ismét dezinficiálják, vagyis fertőtlenítik.
-Miért riogatja a fiamat? -Szólt a kisfiú anyukája, mérgesen.
-Bocsánat, csak válaszoltam a kérdésére.
-Csak nem maga az, Dr. Úr? - Lepődött meg az asszony.
-Meg sem ismertem szemüveg nélkül! Magával meg mi történt? Azt hittem a Dr. Úrhoz jövünk kontrollra.
-Volt egy kis balesetem. Nyílt törés.
-Nem mondja! Mikor?
-Két hete történt.
- Két hete műtötte a kisfiamat.
De mi történt?
-A baleset pont a fia műtétje után történt. A parkolóban nekem jött egy autó.
-Akkor azért nem láttuk a műtét után. Kérdeztük merre van, de senki nem mondta meg. Dr. Úr, akkor most a hóhért akasztják!
-Azt. -Mondta Dani.
Megérkezett George.
-Gyere Dani! Mindjárt kiszedem a varratokat!
-Először a kisfiú hagy menjen!
-Ők Ádinra várnak. Gyere, de csak óvatosan!
Dani bement a kezelőbe.
-Megcsörgetem Lénát.
De ebben a pillanatban Léna is visszaért.
-Jó, hogy itt vagy!
-Vetkőzz le Daniel és ülj fel az ágyra.

-Megnéztem a röntgened, minden rendben van. Tudod, hogy nagy szerencséd volt. A seb sem olyan vészes. -Közben George előkészült a varratszedéshez.

-Jajj, ne már George! Ne nyúlj hozzá, először kérek fájdalomcsillapítót!- Kiabált Daniel.

-Nem mondod, hogy érzéstelenítsem el? Ha körbeszurkálom jobban fáj, mint a varratszedés. -Méltatlankodott George.
-Nem kell szuri! Csak kend be valami fájdalomcsillapító géllel.

-Rendben, ahogy szeretnéd.
Dani kicsit megnyugodott és George kiszedte a varratokat.

-Készen is van! Gipszet nem kapsz. A rögzítőt visszateszem és a kötést is. Két hét ágynyugalom, ne terheld egyenlőre, viszont a lábujjaid tornáztasd!

-Nagyon ügyes voltál! Ha szeretnéd elmegyünk a cukrászdába és választhatsz valami finomságot! Akár három gombóc fagyit is, tejszínhabbal.

-Ó de jó! És színes cukorkát is kérhetek rá?

-Hát persze!

-Oké, mehetünk! Lénus, csokiöntet?

-Az is!