Halloween-i Petrov party

Semmi sem az, aminek látszik! 🎃🕸️🕷️💀👻

Vény nélkül...

Léna hazaért a gyógyszertárból, útba ejtette a szupermarketet is. Vett  minden  féle finomságot. A lányok már nagyon várták. Níla a teraszról figyelte, mikor ér haza.

-Jéna, Jéna! - Kiabált hangosan, mikor meglátta az autót. Beszaladt és tovább folytatta.
-Sajadjunk, sajadjunk, jött a anyukám!

-Csak óvatosan! Le ne ess a lépcsőn!
-Jendben, Sivem! Csak óvatosan sajadok!

Dani is sietett Léna elé, nem tesz jót a cipekedés most Lénusnak.
-Várj, segítek!- Dani elvette a csomagokat feleségétől.

-Jéna! Nézsd, milyen babát kaptam a apukámtól!

-Nagyon szép! Apa kapott érte puszit?
-Kapott pusikákat! Sokat, sázsat is!
Léna is beért a nappaliba.
-Aja, nézd mit faragtunk! Ugye milyen félelmetes?

-Jajj, meg is ijedtem!
-Mit vettél?
-Sokmindent! Majd kipakolunk. De most úgy innék egy kávét! Főznél egy kávét, Dani?

-Arról szó sem lehet! Igyál inkább teát!
-Jajj, Apucsika! Aja nem igazi kávét szokott inni, hanem Macsi kávét!
-Igen, a csajokkal együtt szoktunk Maci kávézni.
-Az más, ha Maci kávé! Azt örömmel főzök nektek, iszom én is egyet veletek!
Dani elkészítette a kávékat és nekiült a család.

-Tudod kivel találkoztam a gyógyszertárban? -Szólt Léna két korty között.
-Nem tudom! De nagyon csillog a szemed! Kíváncsi vagyok kit láttál?
-Egy régi, kedves ismerősöm, ezer éve nem láttam! Még az egyetemről ismerem! Semmit nem változott, ugyan olyan jó pasi mint volt!
-Aha, értem! Kell nekem erről tudnom?
Léna ezt meg sem hallotta! Folytatta a mesélést.

-Hogy én mennyire szerettem őt! Egyébként beteg a kislánya, lázcsillapítóért jött, a felesége most külföldön van. Nem fogod elhinni, ő is a 20. hétben van.
-Ki? A pasi?
-Nem, a felesége. Egyébként nagyon kivolt, mesélte, hogy jól bemutatkozott a főnökének! Nemrég költöztek ide! Tudod kinek a házát vették meg?
-Nem, de hidd el, hogy nagyon kíváncsi vagyok!
-Itt az utcában, a Gyöngyösi Mártiék házát.
-Itt, szemben?
-Igen. Na, kitakáltad kivel találkoztam?

-Igen! A volt, nagy szerelmeddel! És remélem, hogy csak volt!
-Ááá, Dani! Te féltékeny vagy! Szívem! Imádlak! -Nevetett Léna.
-Hát én most nem tudok nevetni!
-De édes vagy! -Léna adott egy puszit, Danielnek, majd folytatta.

-Szóval, nemrég jött a városba, beteg a kislánya, beégett a főnöke előtt... ?
-Nem tudom.-Mondta Dani közömbösen.
-Akkor, szabad a gazda?

-Kíváncsi vagyok, mond!
-Az új doki a kórházból, Derek!
-Na ez szép! Te abba a pasasba voltál szerelmes? Ó, te jó ég! Van ízlésed! Hogy én mennyire... Ha hallottad volna, hogy Dániel így, meg úgy! Nézd, még a hideg is kiráz, ha csak rágondolok! Komolyan együtt voltál vele?
-Aha! Teszel még egy kis tejszínhabot a kávémba?
-Hogyne. Teszek.

-Jéna! Jecopogathatom a tejszínt a kávédjól?
-Majd ,Apa tesz a tiédbe is!
-Jó, akkoj az enyémjőj copogatom le. Ezs nadon finom, Sivem!
-Dani, szeretlek!
-Én is, Cicám!
Dani elterelte a szót, mert látta, hogy Léna elszomorodott. Egyből rájött, hogy nincs oka féltékenykedésre.
-Lányok! Várjátok a kisbabát?
-Én nem, nekem nem kell.-Mondta, Léni.

-Én nagyon-nagyon vájom! Sejetem a kisbabákat, olyan ajanyos, kis, puha babucsik  - Lelkendezett, Níla.

Vény nélkül...

Dani hazaért a kórházból, nem volt túl boldog, aggódott a lába miatt, semmi kedve egy újabb műtéthez.

-Szia, Édes! Megjöttem!

-Szia! Úgy hiányoztál! Mesélj, mit mondott George? Mi ez nálad? Megvetted Léninek a babát!
-Igen! Nílusnak is hoztam, kint van a kocsiban, ja és vettem egy nagy tököt!

-Olyan furcsa voltál a telefonba! Mesélj már!

-George nem volt ott. Kifogtam egy új dokit, azt mondta műteni kell, gyulladásban van. Írt antibiotikumot. Semmi komoly nem derül ki a röntgenből. Vettek vért, de hogy! Háromszor szúrta át a kezem az a Némber! A doki besegített neki, csak meg tudtak csapolni. Szurit is kaptam, meg egy köteg receptet. Egyébként rendesen féltem a dokitól. Képzeld, nem tudta még a nevem sem, de ezt meséltem a telefonba.

-Ne ijesztgess már! Milyen gyulladás? A csonthártya, vagy valami szilánk?

-Nincs szilánk, vagy nem látszik.

-Bízzunk abban, hogy hatni fog a szuri és nem kell műteni!

-Lénus! Te sírsz?
-Igen, Dani! Annyira sajnállak!

-Kicsicicám, ne sírj! Rendbe jövök én, csak most ez van!

-Ahogy mondtad, majd hat az antibiotikum, egyébként jól kiütött, olyan bamba voltam tőle! Na, nevess már!

-Képzeld, írt Szabina!

-De jó! Hogy vannak?

-Felolvasom!

Drága Léna! SIKERÜLT!!!!  ♥♥♥♥ No azért bővebben is írom, mert annyira, de annyira boldogok vagyunk, hogy már nem tudom magamban tartani! Kézeld reggel csináltunk egy terhességi tesztet és hát pozitiv lett. Nagyon szeretném ha ezt a tényt az orvos is megerősítené, de mi már elhittük. Ez nem lehet másként. Ti vagytok az elsők akikkel ezt a mámorító hírt megosztom. Máté ugyan kért, hogy legyek még türelmes de nem bírom. Köszönjük nektek azt a sok segítséget és bátorítást amit adtatok!  Milló puszi  Szabina

-De örülök nekik! Remek hír, valami jó is történik ma!

-Apa!

-Nézd csak!
-Wow! De klassz! Az enyém?
-Igen!
-Bontsuk ki!

-Nem tudom kibontani!

-Apa majd segít!

-Nagyon szép! Apucsika, honnan tudtad, hogy pont őt szerettem volna!

-Figyelj, Dani! Elmegyek kiváltom a recepteket!
-Rendben, de ráér holnap is! Nem sürgős!
Léna elment, Dani a csajokkal otthon maradt. Közben felébredt Níla is.
-Léni! Ekkora tökre gondoltál?

 -Igen! Apucsika! Kifaragod?
-Igen, ha segítetek ti is!
-Segítünk! Segítünk! -Kiabáltak a csajok.

 -Először is, kell nekünk pár szerszám, le kell takarni a szőnyeget is!

 -Apa, be is kell mosakodni a műtéthez!
-Készen álltok? Níla? Léni?
-Igen, Dr. Petrov! -Viccelődött Léni.
-Akkor kezdjük!

 -Szikét!

 -Kanalat!

 -Laposvésőt!

 -Fúrót!

 -Megtöröljem a homlokát, Doktor úr?
-Igen, köszönöm!

 -Kész!
-Nézd, haja is van! Mi legyen a neve?-Kérdezte Níla.
-Derek! -Vágta rá Daniel.
-Tökfej Derek.-Mondta Níla.

 -De jól néz ki! Aja meg fog lepődni, ha hazaér!