2018. július 17., kedd

Lammily baba

Ma érkezett meg a Lammily babám. Ha valaki azt mondja nekem, hogy itthon lehet kapni, nem hittem volna el ameddig nem látom a saját szememmel. A babagyűjtős csoportba tették fel a linket egy beszélgetés kapcsán. Itt lehet megvásárolni. Nem gondolkodtam rajta, hogy vegyek-e egyet én is. Mikor először láttam róla fotókat, már akkor azt éreztem, hogy egyszer lesz egy Lammily babám.
A doboz amiben érkezett, rajta a Lammily felirat.






És íme a baba doboza! Nagyon szép a grafikája.



Még pár fotó a dobozról.


És íme, mikor kinyitottam!







De most már jöjjenek a fotók a babáról.







Nagyon fényes és selymes a haja.

A karja pattintós, háromszor lehet pattintani.



A lábát is háromszor lehet pattintani.




Szerintem Lammily egy nagyon bájos baba. 
Végezetül összehasonlító fotó Curvy Barbie-val.














2018. július 8., vasárnap

Vény nélkül... A nagy kaland 9.

Ma szabadnaposak voltak a fiúk. Ez az első olyan napjuk, amikor tudnak egy kicsit pihenni. A napot egy jó kávéval indították, majd lementek a faluba, hogy körülnézzenek a piacon. Sok érdekes dologgal találkoztak ott, de ők friss gyümölcsökért, banánért és mangóért mentek. Ma ők készítették az ebédjüket, babkonzerv és sültkrumpli, némi sültbanánnal. A desszert pedig a piacon vásárolt zamatos mangó volt. Ebéd után Dani olvasgatott, Ádin pedig a fotókat töltögette fel a laptopra. A szállodában van áram és ott szokták az aksikat töltőre tenni. A sziesztát Réka törte meg, mert örvendezve rohant a dokikhoz, hogy végre van net és tudnak az otthoniakkal beszélni.
 Közben otthon is zajlik a vasárnapi pihenő, Léna főzőcskézik, pakolászik a lányok pedig játszanak, vagy a kutyát nyúzzák. A laptop egész nap készenlétben van, hátha Dani talán most bejelentkezik. És valóban így történt.
-Sziasztok! Drága Lénám, de jó látni téged! És a kicsik, annyira hiányoznak, az a finom babaillat! Szeretlek titeket!
- Szia, Daniel! Imádunk! Szia apucsika!
Mesélj Dani, mi van veled, hogy telnek a napok?
- Ma szabadnapunk van. Jó egy kicsit pihenni. Főztünk is. Tegnap egy faluban rendeltünk, nem egyszerű a munka. Veletek mi van Cicám?
- Mi nagyon jól vagyunk, jövőhéten megyünk nyaralni. 
Milyen  a szállásotok?
- Remek, nagyon nomád, de mégis annyira klassz! Átküldök pár fotót, Ádin lőtte rólam pár napja.
- Oké, várjuk a fotókat! De jól látom, hogy borostás vagy?
- Aha, jól látod. Hogy tetszik? 
- Hát, nem is tudom. Nem rossz. Jól nézel ki!
- Küldöm a fotókat!
  Íme a lakosztályunk!



Itt szoktunk aludni.


Itt pedig remekül lehet hintázni.

Első pár nap nem sikerült belefeküdni a függőágyba, mindig kiestünk.

Most már remekül megy.


- Jól el vagytok ti ott Dani! 
- Nagyon élvezzük az biztos! Csak nagyon nagy a pára. És sok a szúnyog. Valami meg is csípett, nem nagyon akar múlni. Nem akarlak ezzel megijeszteni, de inkább rosszabbodik, mint javulna.
- Megmutatod? Hol csípett meg? 
- Nem mutatom meg, a lábamon van a csípés és ne aggódj, nem is kellett volna elárulnom. 
- Próbálok nem aggódni érted, de nem könnyű.
- Tudom Édes! Szeretlek! Muszáj elköszönnöm! Ádin itt toporog a gép mellett, átadom neki. Legyetek jók!
- Puszi apa! Szia Dani!
- Sziasztok.

2018. július 3., kedd

Vény nélkül... A nagy kaland 8.

Léna már nagyon izgatott, mert Danielről utoljára annyit tudott meg, hogy sikeresen landolt a gépük és, hogy várják a következő gépet. Ám ma reggel várta egy üzenet.

Drága Lénám!

Sikeresen megérkeztünk és tegnap már munkába is álltunk. Nagyon meleg van és a levegő páratartalma is nagyon magas. A tolmácsunk mondta, hogy ennél még lesz melegebb is. A határátkelések  rendben mentek, az autó út olyan hosszú volt, hogy azt hittük Ádinnal soha nem érkezünk meg. A vendéglátóink nagyon kedves emberek, sokat beszélgettünk. A misszió többi tagjával is összebarátkoztunk, sokat segítenek és már nagyon vártak minket. Ma egy vacsorára vagyunk hivatalosak. Nagyon sok beteg emberrel találkoztam az első napon, de olyan türelmesek és mosolygósak, örülnek nekünk. Ne aggódjatok jól vagyunk! Remélem ti is! Hiányoznak a kicsik és te is. Próbálok sokat fotózni és amint tudok jelentkezem ! Csatolok pár fotót is. Az elsőn  a misszió tagjai láthatóak. A szakállas úr Tom a szőke pedig Blaine. Tom aneszteziológus, Blaine pedig sebész.
Csókollak benneteket!
Dani






2018. június 29., péntek

Vény nélkül... A nagy kaland 7.

Elérkezett ez a nap is! Péntek hajnalban Daniel  elbúcsúzott Lénától és nekivágott a hosszú útnak.
- Nagyon szeretlek, Léna! A lányokat megpuszilgattam, Lénivel tudtam beszélni is, de egyből visszaaludt.
- Én is nagyon szeretlek! Nagyon vigyázz magadra és érezd jól magad! Miattunk ne aggódj, megleszünk.

- Amikor csak tudok jelentkezem. 

-Ha leszállt a repülő hívj fel!
- Több mint egy óránk lesz a másik gépig, mindenképp hívlak.

- Feküdj vissza még Léna! Korán van.

-Hiányozni fogsz! 

- Menj Dani, a taxi  és Ádin csak rád vár!

- Megyek már, csak nem tudlak elengedni!
-Dani, csak négy hét! Menj szívecském! Minden jót!

- Hát elutaztál, nem tudom kibírom-e nélküled!


 
 De nem csak Léna szomorkodott, Ádin és Daniel egy szót sem szóltak a repülőtérre menet, bizony pár könnycsepp is elhagyta az arcukat.