Léni mesél

Úgy döntöttem mesélek még nektek. A csomagolással kész vagyok! Kezdődhet a nyaralás! Sikerült 15 Barbiet beletuszkolni a táskába. Most már csak az a lényeg, hogy anya ne nyissa ki, mert amit kikészített nekem , hogy tegyem a táskába, na abból a fele sem fért bele, de muszáj voltam szelektálni, a babák fontosabbak mint a naptej, fésű...

Most kicsit el lettem paterolva otthonról. Peter és Audrey elvitt fagyizni.

A kicsik otthon maradtak. Ők még olyan kis buták, mindig azt csinálják amit apa vagy anya mond nekik. Én nehezebb eset vagyok, mert sokat jár a szám. Nilka szép csendben játszik, Adorján olyan mint apa. Na attól a falra tudok mászni mikor az öcsi azt mondja, amit apucsika szokott mondani mikor küzd az igazáért, hogy : - Hát édesem az nem úgy van! Képzeljétek el a 3 éves öcsém szájából. Vicces. Na most képzeljétek el , hogy ezt apa mondja, a levegő is megfagy olyankor. Elég nagy hangja van. A múltkor is éppen hőzöng, hogy: -Hát édesem az nem úgy van! Én pedig csak annyit mondtam neki, hogy, háttal nem kezdünk mondatot! Utána egy jót fogócskáztunk a házban, jól megkergetett. Imádok fogócskázni. Peter is szeret velem rohangálni. Frizbiztünk is.

Jót játszottunk. Van egy tapasztalatom, fagyizás közben ne frizbizzetek. Úgy jártok mint én.

Repül a repül a fagyi!

Hoppá! Még jó, hogy Audrey olyan aranyos, hogy megvigasztalt és vett nekem másik fagyit. Most már nem sírok.

Léni mesél

Sziasztok! 

A nyáriszünet utolsó hónapja van. Ez olyan lehangoló! Ugye? Aja szerint csak engem hangol le. Hiszen még nyaralni sem voltunk, Apucsika folyton dolgozik, lassan többet látjuk Petert mint apát. Jajj, lassan itt a suli, teljesen kikészít ez a tény. Most azt hiszitek, hogy nem szeretem a sulit, de bizony szeretem, csak a nyarat jobban.

Nem is meséltem, hogy voltunk a Barbie filmen. Nekem nagyon bejött Ken. Ha majd egyszer szerelmes leszek olyan szép szőke pasim lesz, az tuti. Apa azt mondta, hogy ő minden fiút elkerget a háztól, anya meg mindig jót nevet, mikor apa ezen hőzöng, hogy ő nem adja senkinek a kicsilányait. Szép kis családom van. Szóval megyünk majd nyaralni, megyek Peter- rel táborba is.

 A legviccesebbet nem is mondtam, behoztuk a szomszéd kismacskáját a házba, átszökött hozzánk, csakhogy a cica nem volt szobatiszta és apa papucsába csokizott bele. Apa pedig belelépett és mindenki azt szagolta, hogy honnan jön a szag. Közösen megállapítottuk,  hogy apa a büdi. Vagyis a lába a papucsba.

Apa fejét látnotok kellett volna, mikor rádöbben, hogy mi a szitu. De szegény még bele is nyúlt. Anya csak annyit mondott, szerencséd lesz Szivecském. Mennem kell, csomagolni a nyaraláshoz. Majd még mesélek!

Audrey és Peter

Audrey és Peter minden idejét együtt tölti. Megbeszélték, hogy együtt mennek nyaralni is. Peter szeretné, ha Audrey hozzá költözne.

-Ha kipancsoltuk magunkat, eszünk egy fagyit?

-Igen. - Mondta Audrey.

-Meséltem már neked, hogy megyek majd táborba, egy színjátszó tábor gyerekeknek. Lenne kedved velem jönni?

-Veled a világ végére is! Mesélj róla, mikor, hol?

-Majd augusztusban lesz. Már több éve csináljuk, foglalkozást tartunk a gyerkőcöknek, én pedig ellátom az orvosi teendőket is a táborban.

- Érdekesnek tűnik! Megyek veled! Milyenek a foglalkozások?

- Úgy képzeld el, mint egy színészmesterség órát, csinálunk helyzetgyakorlatokat, fejlesztjük a koncentrációt. Sokat nevetünk, játszunk. Szoktunk menni kirándulni is, strandra is. Szeretik a gyerekek és a szülők is. 

-Biztos nagyon jó! 

-Idén Léni is szeretne jönni, tavaly egy napot velünk töltött a táborban és nagyon tetszett neki.

- Kikkel csináljátok a tábort?

-Hárman vagyunk a színházból és van egy pedagógus. Teresa a koreográfus, Fruzsi a korrepetítor és Én.

- Na, megyünk fagyizni?

-Aha.

Audrey és Peter

Próba után az úticél a fagyizó volt.

- Úgy hallottam, hogy itt nagyon finom kézműves fagylaltok vannak. Gyere Cicám. Voltál már itt?

- Még nem, de nagyon hangulatos hely. Melyik fagyi a kedvenced?

- Mindet szeretem. A klasszikus fagyikat, csoki, vanília,  gyümölcsös is jöhet.- Mondta Peter.

- Én is így vagyok ezzel.

- Sziasztok! Mit adhatok?

- Mindjárt választunk. Nekem meg is van! Egy nagy adag eperfagyit kérek, kehelybe.

- Nekem is az lesz! - Szólt Audrey.

- A hölgynek kérünk bele olyan kis unikornis szarvacskát is! -Mondta Pet.

- Rendben, üljetek le, majd kiviszem.

- Itt jó lesz?

-Mesélj addig valamit magadról! Mit tervezel a nyárra? Mindjárt itt a nyáriszünet, már csak a héten dolgozunk, évadzáró és jön a vakáció!

- Nincs sok tervem, kipihenni az évadot, élvezni a napsütést. Neked milyen terved van? Játszol nyáron?

- Lesz pár előadásom, meg ugye ott van a rendelőm is.

- Mikor szoktál rendelni? Hogy tudod ezt összehangolni?

-Hétfőn ugye szabadnap van a színházban, akkor van rendelésem. Szerdán délután. Ez a két nap. Nem nagy a praxis. A páciensek tudják mikor hívhatnak telefonon. Az asszisztens ott van hétfőtől- péntekig. 

- Milyen praxisod van? Milyen orvos vagy te valójában?

- Jó orvos vagyok!  Empatikus, kedves...Azt mondják.  Viccet félretéve,  belgyógyász vagyok. Úgy működöm mint egy háziorvos, de kapcsolatban vagyok Daniék klinikájával és így labort is tudunk csinálni. Nem csak köhögéssel jönnek hozzám, van ultrahang és más diagnosztikai kütyü. De majd megmutatom.

- Finom a fagyi!

- Nyaralást tervezel? Van olyan hely ahová szívesen elutaznál?

- Toszkánába.

- Az szép hely! -Vágta rá Peter.

- Nézd, a kiscsajokat! Már a második adag fagyit eszik.

- Aranyosak!

- Szóval Toszkána. Voltam már ott. 

- Te hová utaznál szívesen?

-Görögországba és veled Toszkánába. - Mosolygott Peter.

Audrey és Peter

Másnap megérkeztek a próbára a művészek. A hívóból az ügyelő hangja hallatszódott.

- A nagyszínpadon megkezdjük a próbát, az összes szereplőt kérem a színpadra.

Audrey és Peter a színpadon futottak össze. 

- Szia! - Intett Audrey-nak Pet.

Audrey visszaintett és rámosolygott Peter-re.

A rendező elmondta a próba menetét és, hogy aki nem játszik az első felfonásban az hazamehet.

Elkezdődött a rendelkező próba. Jelenetenként be lett állítva ki merről jön be, merre távozik, közben mindenki kezébe szövegkönyv , egyesek jegyzetelnek, a súgó hangosan súg, az ügyelő  jegyzetel, a rendezőaszisztens írja a jelenetbeosztásokat. Kívülről egy hatalmas káosz az egész folyamat. Audrey és Peter két szót sem tudnak egymással váltani. 

- Akkor mondom, hogy lesz. Sötét...Ádám és Éva már bent vagytok a színpadon mikor ...

Így jó, akkor most fényt kérek, lassan húzzátok fel a fényt.

Középen a tudás és az örök élet fája, kérek ide valamit jelzésnek, most ez lesz a fa.

A próba lassú és vontatott volt. 

- Próba után ráérsz? - Kérdezte Peter.

- Igen, csak be kell ugranom a szabótárba, hogy levegyék a méreteim.

- Nekem pedig hangképzésem lesz, csak 20 perc, ha megvársz fagyizhatnánk utána. 

- Rendben, akkor tali a próbatáblánál.

"-S te, Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz, Dicséretemre nem találsz-e szót, Vagy nem tetszik tán, amit alkoték? "

Próba után Audrey ment a varrodába, Peter pedig énekórára.

- Nagyon jó, jó a támasz és most lágyan engedd a levegőt áramlani.

- Tavasz után jön a nyár meg az ősz meg a tél. - Énekelt Peter és közben csak Audrey- ra tudott gondolni.

- Úgy érzem van egy kis rekettség a hangodba. Nem fáj a torkod mikor énekelsz?

- Nem fáj. 

- Azért pár napig vigyázz a hangodra és öblögesd a torkod szódabikarbónás hársfateával.

- Oké. Úgy lesz. 

Peter és Audrey is végeztek és mentek fagyizni, Peternek eszébe sem volt mit mondott az énektanár.

Folyt. köv.

Audrey és Peter

Daniel és a gyerekek hazamentek. Audrey és Peter ismét kettesben maradtak.

- Nekem már haza kell mennem.- Szólt Audrey.

-Este el jössz velem Daniékhoz vacsorázni?

- Nem is tudom. Lehet róla szó.

- Akkor most hazaviszlek és estefelé érted megyek. Jó lesz így?

- Jó, igen. Várni foglak!

Így is történt, Audrey hazament, Peter pedig este beugrott érte és átmentek Lénáékhoz vacsorázni. Audrey és Léna hamar összebarátkoztak. A vacsora nagyon jól sikerült.

Kellemes hangulatban beszélgettek. 

- Na végre, kettesben vagyunk! - Szólt Audrey és megcsókolta Petert.

- Hoppá! Én Daniel vagyok! De akkor mostmár tegeződhetnénk is. Finom ez az epres szájfény.

Audrey zavarba jött, a szituációt csak tetézte, hogy Peter és Léna visszajöttek a konyhába. Dani még mindig a karjaiban tartotta Audrey- t.

- Ti mit csináltok? - Kérdezte Léna.

- Letegeződtünk. - Nevetett Dani.

- Ugye nem az amire gondolok? - Szólalt meg Peter.

- Dehogynem! Épp az imént csókolt meg a barátnőd. Hívhatom így, ugye? Nem kolléga vagy barát...

- Ó, Daniel Petrov én nem is tudom mit csinálok veled! Ki foglak herélni.- Nevetett Léna is.

- Tényleg megteszi! Ő is sebész. Dani észre sem veszi és már oda is a férfiasságának. - Nevetett Peter.

- Nagyon sajnálom! - Szólalt meg Audrey.

- Cicám ne kérj bocsánatot egy csókért! Kerültünk mi már kínosabb helyzetbe is , sokszor összekevernek minket és Léna is megcsókolta már Petert.

- Bizony. Nem is egyszer. - Nevetett Léna.

Audrey és Peter

Audrey és Peter kezdték megunni az olvasást. Hirtelen úgy érezték, hogy van ennél jobb dolguk is.

Ám ekkor kopogás hallatszódott. 

- Vajon ki lehet az? - Szólalt meg Peter.

Kinyitotta az ajtót és ott állt három gyerkőc.

- Szia! Jöttünk hozzád. - Beviharzott a három kicsi. 

-Sziasztok! Anyát hol hagytátok? - Kérdezte Peter.

- Otthon van. - Szóltak egyszerre a gyerekek és ebben a pillanatban észre vették Audrey- t.

- Ő ki?

- Ki vagy te? Mit keresel itt? - Özönlöttek a kérdések.

Audrey csak nézett és hallkan megkérdezte Petert,  hogy: - Ők a te gyerekeid? 

Peter rákacsintott Lénire és gyorsan rávágta, hogy:  - Igen! Hát persze. Ő itt Léni, Nilka és Adorján.

A gyerekeknek tetszett a játék, és körbevették Audrey- t.

- Te, honnan kerültél ide?  Apa engedett be? Meddig maradsz? Játszol velünk? Csinálsz kakaót? Egyáltalán tudsz te kakaót csinálni? Szeretsz játszani? Kifésülöd a hajam? 

Audrey- nak sok volt ez a rengeteg kérdés.

- Audrey vagyok, apukátok kollégája. 

- Peter, bevette! Elhitte, hogy te vagy  az apukánk! - Nevetett Léni és a többi kicsi is.

- Akkor kik vagytok ti, ha nem Peter gyerekei? Jól megvicceltetek!

- Peter a nagybátyánk.  Itt lakunk nem messze és megszöktünk.

Peter már nyúlt is a telefon után és hívta Danit.

- Szia, mond gyorsan, úton vagyok, vezetek.

- Itt vannak a gyerekek, megszöktek, szerintem Léna sem tud róla.

- Fél óra és ott vagyok. - mondta Dani a telefonba.

-Apátok mindjárt itt lesz. Addig ne rumlizzatok nagyon szét.

- Mi soha nem rumlizunk szét, ismersz minket!- mondta Léni.

- Nagyon jól ismerlek...

Dani hamarosan megérkezett. Belépett az ajtón. Audrey- t látta meg először.

- Kéz csók! Daniel Petrov vagyok, Peter testvére.

- Jó napot! Peter a mosdóban van. Azt hiszem...

- Gyerekek? - Kérdezte Dani.

- Ők is a mosdóban. Ez nem valami vicc, ugye? Nem Peter vagy és másztál ki a fürdő ablakán és jöttél be az ajtón? 

- Neeem!- Nevetett Dani.

- Akkor jó. - mondta halkan Audrey .

- Ikrek vagyunk. Nem mondta Peti?

A gyerekek és Peter jöttek is a mosdóból.

- Szia Dani, de elegáns vagy! Hol voltál?

- Hagyjuk, nagyon száraz napom volt, egy unalmas konferencián képviseltem a klinikát, majd tartottam egy előadást az egyetemen. Egyébként Léna üzeni, hogy gyere át vacsorázni! 

Majd halkan Peti fülébe súgta: -Hozd magaddal a hölgyet is!

Jajj milyen figyelmetlen vagyok, be sem mutattalak benneteket egymásnak, Ő itt Audrey a kollégám és régi ismerősöm, barátom... Ő pedig a testvérem, Daniel.