Szokásos hétköznapi nap. Níla oviban, Léni suliban, Dani a kórházban, Léna és Adorján babaúszáson vannak.
Dani éppen kimosakodott egy hosszú operáció után, mikor Ivett nővér loholt utána.
- Doktor Úr! - szólt Daniel után a nővér.
- Parancsol, Drága! De miért fut utánam?
- A mentő útban van egy bokaficamos sérülttel, fogadja a Doktor Úr?
- Persze, vigyék a hármasba, jövök én is mindjárt!
Mire Dani a hármas kezelőhöz ért a páciens már ott volt. Hatalmas nyüzsi hallatszódott ki.
Ivett nővér átadta Danielnek a kartont.
-A sérültet is Petrovnak hívják, a Doktor Úr névrokona. - mondta Ivett.
Dani benyitott a kezelőbe és meglátta Lénit amint egy mentőssel hadakozik.
Ott volt még egy idegen nő is. Dani sosem látta ezelőtt.
- Jó napot!- köszönt Daniel.
- Jó napot, Doki! Jó , hogy jön, én még nem találkoztam ilyen kislánnyal, mióta kimentünk érte az iskolához, nem tudok szót érteni vele. Nem tudtuk bekötni neki az infúziót, nem érti meg, hogy a fájdalmát akarjuk csillapítani. Nem írigylem a szüleit. - mondta a mentős, egyszusszra.
Az idegen hölgy is megszólalt.
- Nem tudom elérni a szüleit. - mondta és folyamatosan telefonált.
Léni még mindig hadakozott.
- Nem kell az infúzió! Hagyjatok már békén!
Daniel nem hitt a szemének.
Csendesen megszólalt.
- Innen átveszem a kislányt.
A hölgy elmesélte a baleset körülményeit. Léni a szünetben társaival kergetőzött és egy kőre rálépett, megcsúszott és kiment a bokája.
Léni nem szólt egy szót sem. Dani megnézte a bokáját.
- Ne nyúlj hozzá! - kiáltott Danira.
A tanárnő nem hagyta szó nélkül.
- Hogy beszélsz a Doktor bácsival?
Dani látta , hogy teljes ficamról van szó. Csak a fejét csóválta. Léni sírt. A tanárnő még mindig telefonálgatott, hátha eléri a szülőket.
- Figyelj Léni, csinálunk egy MRI- t. Megnézzük sérültek- e a porcok, épek maradtak- e a szalagok. - Szólt Dani, Lénihez.
- Jó. - Hüppögött Léni, majd hozzátette: -De akkor se nyúlj hozzá!
- Nem nyúlok hozzá, ha rendben van minden akkor visszateszem a bokádat.
- Neeem!
A tanárnő megszólalt.
- Nem tudom elérni a szüleit.
- Anya az uszodában van az öcsémmel, apa pedig biztos műtött, olyankor mindig elfelejti bekapcsolni a telefonját. Ugye apa?
- Bizony! Így van! - mondta Daniel, majd a hölgyhöz fordult: - Én vagyok Léni apukája. Köszönöm, hogy bejött vele a kórházba.
- Maga Doktor Úr,az apukája?!
Közben Dani intézte az MRI- t. A tanárnő pedig visszament az iskolába.
Szerencsére nincs semmi komoly baj, a felvétel nem mutat súlyos porc sérülést, az ínszalagok nem szakadtak el az erek is rendben vannak. Léni bokája csúnyán be van dagadva és véraláfutásos.
- Na figyelj rám Csillagom, apa most elmondja mi lesz!
Kapsz fájdalomcsillapítót és visszateszem a bokád, majd a lágyrészbe kapsz egy hialuronsav injekciót, hogy a porcok hamar regenerálódjanak.
- Nem. - Mondta Léni. És már megint hadakozott.
- Fáj a lábad? - kérdezte Dani.
- Igen.
- Akkor végre jó lenne, ha megengednéd, hogy bekössem az infúziót, az hamar hatni fog és nem fog ennyire fájni. Közben Dani tette a dolgát és bekötötte az infúziót, majd egy határozott mozdulattal visszatette Léni bokáját.
Léni bömbölt. Dani is nagyon feszült volt, de próbált nyugodt és higgadt maradni.
Léni megkapta a szakszerű ellátást és jól összeveszett apával .
Duzzogva hazamentek. Közben Léna és Adorján is végzett az uszodában, elmentek Nilkáért az oviba és ők is hazaértek.
Folyt. Köv.
- Nagyon szép, biztos jól állna neked.
- Hogy tetszik?
- Azon könnyen segíthetünk!
-Nagyon jól áll neked a fülbevaló!
