Szülinap, Léni 6 éves

 Léninek ma van a szülinapja. 6 éves lett.

-Nézd, Cicám! Én teljesen azt hittem, hogy ennek a Barbies vödörnek és lapátnak nagyon fogsz örülni!

-Lénikém illene megköszönni apának az ajándékot. Nagyon szép az a rózsaszín vödör, te pedig szeretsz homokozni!

-Köszönöm!

-Puszit nem is kapok?

-De, azt is. -motyogta Léni.

-Itt a finom süti! -Megérkezett nagyi is.

-Szerintem menjünk ki az udvarra! -Szólt Dani.

-De apa, inkább együnk sütit!

-Szerintem inkább menjünk ki és homokozzunk!

-Apa, én inkább sütit eszem, már nem 3 éves vagyok, én már nem szeretek annyira homokozni!

-Kicsikém, apa kedvéért menj és homokozzatok! -noszogatta Léna, Lénit.

-Na jó, de csak apa kedvéért!

-Anya, anya gyere gyorsan! Itt egy ló!

-Tényleg! Ez egy igazi póni!

-Hogy került ide?

-Ő a te pónid!

-Az enyém? Hogy hívják?

-Szikra. 

-Tényleg az enyém?

-Igen Kicsim! Szikra a szülinapodra jött.

-Ha vége a szülinapomnak, akkor hazamegy?

-Nem, Szikra a te pónid!

-Nagyon szép! Tényleg itt fog lakni? És csak az enyém?

-Bizony!

-Dani ez vicc, ugye?

-Nem , ez nem vicc Anyuka! Az elsőszülött lányomat megleptem egy pónival!

-Fiam, ez felelőtlenség!

-Anyuka, hagy döntsem már el én, hogy mikor veszek cocót a lányomnak! Majd én tudom mi a felelőtlenség!

-Apa, ez nagyon klassz ajándék! 

-Én is úgy gondolom! 

-Na, megyünk sütizni?

-Igeen!

-Torta és baba is van!

-Anya ez a baba pont olyan, mint amit mutattam neked a kirakatban!

-Nagy ölelés!

-Valamit elfelejtettem! Nem húztam meg a füledet!

-Apucsika! Már meghúztad a fülem! -nevetett Léni.

-Ez a kedvenc sütim! -szólt Níla.

-Apa, a cocó is ehet a sütiből?

-Ő nem ehet sütit.

-Aludhat velem? -Kérdezősködött tovább Níla.

-Nem, neki van saját istállója.

Napok óta kérdezgetitek mi épül hátul a kertben? Most már megmondom, Szikra lakosztályát építették.

-Szerintetek Adorján szereti a sütit?

-Dani, korai az még neki!

-Nem baj, nagyon tetszik neki!

Így telt Léni szülinapja.🎉🐴🎂

Vény nélkül...

 Miután Léna és Dani mindent átbeszéltek, Léna megcsörgette Jamest, hogy hazajöhetnek a gyerkőcök. A szuper nagybácsi úgy lefárasztotta a csajokat, hogy vacsi után egyből elaludtak. Csak Adorján nem volt álmos. Nagy játékban volt a kiskölyök! 

-Jajj, Dani! Hogy hasonlít rád!

-Kicsoda?

-A zsiráf! Dani, hát a fiad!

-Hallod mit mond anya?Olyan apád, mint ez a zsiráf!

-Arra gondoltam, holnap együtt tölthetnénk a napot!

-Szivecském, nekem be kell mennem a kórházba! Két műtétem lesz, hamar végzek a betegekkel!

-Na azt azért ne tedd, ne végezz velük!

-Látom vicces kedvedben vagy, Léna!

-Ezt most nem értem, George ki akar írni, de mégis műtesz?

-Van pár olyan páciens, akik ragaszkodnak hozzám.

-Értem! És mit szólsz James ötletéhez?

-Nem is tudom...

-Jajj, ha te már így beszélsz! Csak nem megtetszett az ötlete? Dani, ugye nem akarod elvállalni?

-Neeem...

-Akkor jó! Dani, furán nézel! Neked tetszik James ötlete? Te jó ég! Ugye neeeem?

-De, igen! Gondolj bele, milyen jól mutatnánk a színpadon! 

-Belegondoltam.

-De komolyan, olyan jó buli lenne!

-Nem is tudom, ha nagyon szeretnéd, tőlem...

-Nem viccelsz? Szólhatok James-nek?

-Szólj! Úgyis meg fogom bánni! -motyogta Léna.

-Ez remek! Egyébként mesélte James, hogy lesz egy meghallgatás, arra gondoltam, hogy énekelhetnénk valami  duettet a darabból! Holnap, szólok Ottónak, hogy hangolja fel a zongorát, már rég volt felhangolva. Felhívom Fruzsit is, hogy adjon nekünk pár énekórát! 

Dani nagyon lelkes lett, Léna rég látta ilyennek, ha másért nem már ezért megérte, hogy úgy döntöttek, belevágnak a színházi kalandba.

Vény nélkül...

 A Petrov család éppen otthon van, mikor megcsörren Dani telefonja.

-Szia, Öcsi! Otthon vagytok?

-Helló! Igen!

-Oké! Mindjárt ott vagyok nálatok!  Ezzel James letette a telefont.

-Ki volt az? -Kérdezte Léna.

-James, mindjárt itt lesz.

-Mit akar? Nem mondta?

-Azt nem, csak ennyit kérdezett, hogy itthon vagyunk-e?

James, ahogy ígérte, meg is érkezett. Beviharzott a nappaliba, lepakolt és csak mondta és mondta...

-Szóval, értitek?

-Egy szót sem! -Felelt egyszerre Léna és Dani.

-Akkor kezdem az elején! Szóval, megláttam bennetek a keresett karaktereket! 

-És milyen karaktereket keresel, James?

-Pont olyat, mint ti! Rendezni fogok és ti lesztek a főszereplők.

-Ez még viccnek is rossz! -Szólt Daniel.

-Nem viccelek, Öcskös! Kelletek nekem! Dani, pont te panaszkodtál nekem, hogy eleged van ebből a taposómalomból. Te mondtad, ha valami nem fog változni, úgy érzed, nem fogod tovább bírni!

-Mikor mondta ezt, Dani? Én miért nem tudok erről? -Kérdezte Léna.

-Jajj, azért nem ilyen vészes a helyzet! Nyugodj meg, Lénuci!

-Semmit nem értek, beavatnátok engem is? Dani, mi ez az egész?

-Kicsit elfáradtam, csak ennyi!

-James, mi is a te szuper ötleted? Milyen karakterekről, figurákról beszélsz te egyfolytában?

-Megrendezem a Mary Poppins-t és ti fogtok benne játszani!

-Biztos, hogy nem! -Vágta rá Léna.

-Ne dönts ilyen hirtelen! 

-James, most menj el, legyél olyan kedves! Dani, beszédem van veled! James, ha nem olyan nagy kérés, vidd magaddal a gyerekeket!

-Léni, Nilka! Most egy kicsit elmentek James bácsikátokkal! Dani, gyere, menjünk ki a kertbe!

-Léna, ezt most miért kell csinálni?

-Hallgatlak! Mi ez az egész? Mi az, hogy nem fogod bírni tovább? Miről beszélt, James?

-Semmi nincs, csak beszélgettünk, lehet, hogy mondtam ilyesmit, nem is emlékszem pontosan! 

-Ó, Daniel Petrov, ne nézz engem hülyének! Mégegyszer mondom: hallgatlak!

Daniel érezte, hogy Léna nagyon komolyan beszél, nincs mit tenni, mindent el kell mondania, de hogyan kezdje...

-Hát jó, nézd Léna, mostanában úgy érzem, semmi nem jó, sok ez az egész, kimerültem. Rengeteg a munka a kórházban és mikor belépek, legszívesebben visszafordulnék. Olyan mintha, mindenki problémája az én nyakamban lenne. 

Léna csak hallgatott.

-Nem mondasz semmit? -Kérdezte Daniel.

-Mit is mondhatnék, értelek. De miért nem szóltál? Végigdolgoztad a nyarat, hányszor, de hányszor mondtam, hogy menjünk el nyaralni, de folyton azzal jöttél, hogy most nem tudsz elszakadni! Mi lesz most? Otthagyod a kórházat?

-Azt azért nem. George ki akar írni táppénzre.

-Szóval, George is tudja! Csak én nem! 

-George előtt nem tudtam eltitkolni, olyan ő mint egy radar. Először azt hitte, hogy beteg vagyok, létező minden vizsgálatra elküldött.

-Gratulálok, Dr Petrov! Szép!

-Haragszol? Léna, én nem ezt akartam.

-Dehogy haragszom! Csak azt hittem, mi mindent meg tudunk egymással beszélni.

-De, hát most is azt csináljuk! Megbeszéljük.

-Igen, csak én tudok meg mindent utoljára.

-Nem akartam, hogy aggódj!

-Na, gyere ide, ketten majd megoldunk mindent!