Vény nélkül... Léni négy éves

Reggel hazajött Léna a kórházból, bent aludt Danielnél. Mikor hazaért neki is kezdtek a lakás átrendezésének.

Léna , Kitty és Susanne szorgos pakolásba kezdett. George engedélyezte, Dani hazamehet a kórházból. Reggel nem volt láza és a hangulata is egész jó volt.
Edrik és Gellért megígérte, hogy segít a pakolásban.
-Először a könnyebb dolgokat vigyük ki a nappaliból. -mondta Léna és kihúzta a fotelt.

Kitty a kisasztalt kapta fel.
-Anyuka! Te hozd a párnákat, nehogy megemeld magad!

-Lénám, Lénám ...
-Mondtál valamit ?
-Anya, dobd a párnát!
-Gyere Léna, toljuk arrébb a kanapét
-Rendben!

Szépen haladt a pakolás. A kicsik is segítettek .

Közben megérkeztek a fiúk.
-Anyuka, bemutatom a fiúkat, Edrik és Gellért.

-Csókolom.- köszöntek a fiúk.
-Edrik plasztikai sebész, ő szépítette meg Dani lábát tegnap. Gellért pedig Dani rezidense.
-Üdvözlöm az urakat.
-Susanne pedig Daniel anyukája. Professzor  a Roxfortban. Ne haragudj, de ezt nem hagyhattam ki. Az orvosin professzor.
Ezen mindenki jót nevetett.
A fiúk lehozták az emeletről a franciaágyat, így Dani a saját ágyában fekhet.

 

 -Hogy lehet ilyen lépcsőn közlekedni, Lénám. Ez valami borzalom. Nem szeretem.
-Én sem szeretek sok mindent Anyuka!
-Mire célozgatsz?
-Én, semmire...

 

-Egyébként nem néztem ki belőled Lénám azt a diplomát a kandallón.
-Én sem nézek ki Anyukából sok mindent.
-Figyelj csak lányom, ha végeztünk a csajokat elviszem az állatkertbe.
-Az nagyon jó lesz! Léni imádja a zsiráfokat. Ha nem jön közbe a baleset a tortája is zsiráfos lett volna. Tegnap Danival még felhívtunk pár cukrászdát, de senki nem vállalta ilyen rövid határidőn belül.
Lassan minden a helyére került.
A csajok elmentek nagyival az állatkertbe, Léna pedig Danielért a kórházba.
-De jó újra itthon!

 -Gyere, feküdj le és pihenj egy kicsit.

 -Léna emlékszel, négy éve lettünk szülők.

-Persze, hogy emlékszem. Szeretlek, Dani!

Hazaért az ünnepelt, nagy volt az öröm!

-Aja , az összes eper az enyém, meg apucsikáé!

-Boldog szülinapot kicsi Lénim!

-Milyen volt az állatkertben?

-Nagyon jó! Láttunk majmot, oroszlánt, meg zsijáfokat! Apucsika, a zsijáfot nem hoztuk haza, de örökbefogadtuk nagyival.

-Igazán? Akkor most van egy zsiráfod?

-Igen, de ha megint mész Afrikába, ugye hozol egyet nekem. Szerintem beférne a házba.

-Apucsika, melyik lábad fáj?

-A bal.

 -Nézd csak milyen klassz babám van!
-Nagyon menő!
-Világít a sötétben. Ha akarsz, alhatsz vele.

Vény nélkül...

Dani túl van a második műtéten is. Léna hazament, hogy behozzon még pár dolgot neki.
-Szia! Látom már fel is ébredtél!
-Azt hittem itt maradsz.
-Itt voltam, csak eszembe jutott, hogy behozom a laptopod. A lányok is nagyon hiányoztak.

-Annyira jó, hogy túl vagyok rajta! Mikor viszel haza? 

-Hamarosan, türelem Dani!

-Képzeld, azt hittem, hogy nem fognak altatni, de George azt mondta, félő, hogy beledumálnék a műtétbe.

-Tudom, ott voltam. Be mehettem a műtőbe.

-Tényleg?

-Aha, persze nem csinálhattam semmit, de ott voltam veled.

-Megmérem a vérnyomásod.

-Jó, de nem válaszoltál, mikor viszel haza? Léninek holnap lesz a születésnapja, otthon szeretnék lenni.

-Tudom, hidd el én is szeretném, de George nem bólintott még rá.

-Valahogy intézd el.

-Eszel egy kicsit?

-Ne tereld már el a szót, Léna.

-Lázad van, nagy trauma ért, infúziót kapsz. A gipszet is csak napok múlva kapod meg.

-Értem én. De orvos vagy, vigyáznál rám. Anya is ott van, ő is orvos.  Itt sem jut rám két doki.

-Fiacskám, megpróbálunk hazavinni holnap. Léna ezért is ment haza, mert átalakítjuk a nappalit, mert lépcsőzni nem fogsz tudni.
-Kitty, te is itt vagy? Észre sem vettelek.
-Itt vagyok bátyuskám.

-Akkor holnap tényleg hazavisztek? Nem csak az van, hogy rámhagyjátok és eszetekben sincs hazavinni.

-Dani, ha George rábólint, holnap délután hazajössz. Felköszöntjük Lénit.

-Jajj, de jó! De utána nem hoztok vissza?

-Nem, dehogy is.

Vény nélkül...

Léna próbált türelmesen várni, minden perc egy órának tűnt. A műtét után Danit betolták a kórterembe. Léna nem mozdult mellőle. George elmesélte Lénának, a műtét részleteit. Minden rendben ment, a roncsolódás nem olyan nagy, mint gondoltuk , a csontot rögzítettük és 48 óra múlva bezárjuk a sebet, Edrik is ott lesz, ő a legjobb a szakmájában, nyoma sem lesz a sebnek. Ezeket a szavakat hallgatta Léna, miközben megnézte a röntgen felvételeket.
Dani lassan ébredezett.
-Szia Édes! -Mondta halkan.

-Szia Dani! Hogy érzed magad?
-Borzasztó hányingerem van az altatótól. Olyan gyorsan történt minden.
-Nagyon ránk ijesztettél! Anyukád úton van ide a húgoddal.
-Mond csak Léna, a lábam meg van még? Nem érzem.
-Igen, nyugodj meg, a fájdalomcsillapítótól nem érzed, az idegek is rendben vannak.
-Akkor jó! Hiszek neked.
-Holnapután zárják be a sebet.

-Mit hozzak neked?

-Semmit, csak maradj itt.

-Mégis, egy kis vizet kérek, nagyon szomjas vagyok. Mutasd meg a röntgenem.

-Rendben, de inkább pihenj.

-Anya mikor jön? Jól a nyakadra hívtam.
-Nyugodj meg, megleszünk .
Nyílt az ajtó és belépett Dani anyukája.
-Kisfiam!
-Anya! Szia! Nem kellett volna idejönnöd! Kitty? Ő is itt van?
-Katarina kint vár, egyszerre csak egy ember jöhet be hozzád.

Dani elálmosodott. Az altató még nem ürült ki a szervezetéből.

-Most itt hagylak egy kicsit, anyukád itt marad veled. Hazaviszem Kitty-t és a csomagokat, beszélek a lányokkal, összeszedek neked pár cuccot és jövök.

-Rendben.

Folyt. Köv.

Vény nélkül...

Ez a péntek  is úgy zajlott mint a többi, Dani dolgozott, Léna pedig a gyerekekkel otthon volt.

Léna  éppen a lányokat próbálta rávenni egy kis délutáni szunyókára, mikor megcsörrent a mobilja.

Dani hívta.
-Szia Édes! Dani vagyok. Azért hívlak, mert történt velem egy kis baleset, éppen most tolnak be a műtőbe.

Ne aggódj, nem fáj semmi, annyi fájdalomcsillapítót és nyugtatót nyomtak belém, hogy mindjárt elalszom. Majd táncolunk, ha kijövök a műtőből, pezsgőt hozz Cicám. Anya is jön, véletlen őt hívtam helyetted. Jól ráhoztam a frászt.
Ezeket  a szavakat hallotta Léna, majd megszakadt a vonal.
-Na ez mi volt! Te jó ég Dani, mi van veled? Milyen baleset ért?
Gyorsan hívta a kórházat, de akit el tudott érni, semmiről nem tudott, vagy csak nem akarták elmondani a telefonba.

-Mit is mondott Dani? Felhívta az anyukáját ...
Gyorsan felhívta az anyósát.
-Szia! Dani mondta, hogy hívott téged. Mit tudsz róla, mi van vele? Hívott engem is , de semmit nem mondott, csak azt, hogy műteni fogják.

-Szia Lénám! Nekem sem mondta, csak, hogy a parkolóban nekiment egy autó, majd letette a telefont. Próbáltam hívni, de foglalt volt. Most csomagolunk Kitty- vel és utazunk hozzátok.
Léna azt sem tudta mit csináljon.
-Először is kell valaki aki vigyáz a lányokra. Hívom Kaylát.
Kayla sietett, ahogy csak tudott, közel lakik, így hamar odaért.

Léna a kórházba sietett. Ádin a kapuban várta. Elmesélt mindent.
-Dani kiment a parkolóba a kocsijához, mikor egy másik autós nekiment.
-Te jó ég!
-Szóltunk apának, ő műti. Factura aperta, a bal lábszár.
-Mennyire súlyos?
- ll fokú. Nem lesz baj, Léna.
-Azt mondta, hogy táncolunk, ha kijön a műtőből.
-Fogtok még táncolni, majd meglátod.