Vény nélkül...

Ez a péntek  is úgy zajlott mint a többi, Dani dolgozott, Léna pedig a gyerekekkel otthon volt.

Léna  éppen a lányokat próbálta rávenni egy kis délutáni szunyókára, mikor megcsörrent a mobilja.

Dani hívta.
-Szia Édes! Dani vagyok. Azért hívlak, mert történt velem egy kis baleset, éppen most tolnak be a műtőbe.

Ne aggódj, nem fáj semmi, annyi fájdalomcsillapítót és nyugtatót nyomtak belém, hogy mindjárt elalszom. Majd táncolunk, ha kijövök a műtőből, pezsgőt hozz Cicám. Anya is jön, véletlen őt hívtam helyetted. Jól ráhoztam a frászt.
Ezeket  a szavakat hallotta Léna, majd megszakadt a vonal.
-Na ez mi volt! Te jó ég Dani, mi van veled? Milyen baleset ért?
Gyorsan hívta a kórházat, de akit el tudott érni, semmiről nem tudott, vagy csak nem akarták elmondani a telefonba.

-Mit is mondott Dani? Felhívta az anyukáját ...
Gyorsan felhívta az anyósát.
-Szia! Dani mondta, hogy hívott téged. Mit tudsz róla, mi van vele? Hívott engem is , de semmit nem mondott, csak azt, hogy műteni fogják.

-Szia Lénám! Nekem sem mondta, csak, hogy a parkolóban nekiment egy autó, majd letette a telefont. Próbáltam hívni, de foglalt volt. Most csomagolunk Kitty- vel és utazunk hozzátok.
Léna azt sem tudta mit csináljon.
-Először is kell valaki aki vigyáz a lányokra. Hívom Kaylát.
Kayla sietett, ahogy csak tudott, közel lakik, így hamar odaért.

Léna a kórházba sietett. Ádin a kapuban várta. Elmesélt mindent.
-Dani kiment a parkolóba a kocsijához, mikor egy másik autós nekiment.
-Te jó ég!
-Szóltunk apának, ő műti. Factura aperta, a bal lábszár.
-Mennyire súlyos?
- ll fokú. Nem lesz baj, Léna.
-Azt mondta, hogy táncolunk, ha kijön a műtőből.
-Fogtok még táncolni, majd meglátod.