2018. november 30., péntek

Ski Fun Midge


                  Sziasztok! 



-Midge vagyok, de itt mindenki úgy hív, hogy Mona. Ideutazásomnak számos oka volt, egy szülinapra érkeztem, ezt persze senki nem közölte velem. Egyik nap, ahol eddig éltem körbefotóztak és eladásra hirdettek.
Ez valami szörnyű érzés volt, ne tudjátok meg mit éreztem! Szóval eladtak, már aznap. Sírni tudtam volna, de annyira féltem, hogy mozdulni sem tudtam, becsavartak egy bubisfóliába egy szál fürdőruciban. Aztán hirtelen olyan sötét lett minden.
Lepergett előttem az életem, eszembe jutott, hogy egyszer rég egy kislány játszott velem, mennyire boldog volt, mikor megkapott...
Két napot utaztam és nagyon fáztam, féltem, de egyszer csak kellemes meleg vett körbe, kezdtem felmelegedni, de akkor megint jött a csontig hatoló hideg, majd ismét meleg volt. Az első hang amit meghallottam : - Gyere, mindjárt kiszabadítalak! Gyönyörű vagy!


-Ekkor minden olyan fényes lett, vakított a fény és nem láttam ki szólt hozzám. Azon kaptam magam, hogy melegvízben fürdök éppen és ez a valaki a hajam mossa, majd kiveszi azt a maradék egy db. fülbevalómat a fülemből. A másik pillanatban már puha törülközővel törölget, még mindig a szépségem ecseteli, majd fésülget. Jó meleg van, már nem fázom, minden olyan jó! Rég éreztem hasonlót! Ám ekkor a fülembe nyomnak egy pár fülbevalót: - Ááá, kiáltok fel! Eszednél vagy, Ember! Tudod te hány éve csak a bal fülemben hordok fülbevalót! A jobb fülem már be is volt nőve! A fájdalom megszűnt . Most következett a varázslat! A régi ruhám, az én csodaszép ruhám! Amit évek óta nem láttam! Egy mozdulat és már rajtam van!
Én olyan boldog vagyok! Mondta ez a némber, hogy van egy narancsszínű síléc, egy sárga és egy narancs snowboard, rám bízta melyiket választom. Én a sárga snowboard mellett döntöttem.
Kaptam egy szuper síszemüveget is. Keresett
 egy ruhákhoz illő cipőt is és el kezdett fotózni!

Jajj már megint! El akar adni? De hisz én a szülinapodra érkeztem!


Most már átveszem a szót Monától. Annyira örülök ennek a szépségnek! Megmutattam neki, hogy van egy régi Ski Fun Barbie dobozom és azon ott van ő is.

Hogy én mennyit álmodoztam egy ilyen babáról! Közösen megkerestük Barbie kabátját és Ken nadrágját is.

Mikor meglátta a ruhákat nagyon megörült, hogy itt vannak a barátai, mondtam neki, hogy sajnos csak ruhák vannak, de ha szeretné, hordhatja Barbie kabátját. Nagyon boldogan és örömmel húzta magára. 

Talán majd egyszer Mona, talán ők is itt lesznek!



Igaz a szülinapomig még van pár nap, de nem bírtam ki hogy ne posztoljam ki Monát.

2018. november 25., vasárnap

Asztalok a babaházba

Általában ősszel mindig rám szokott törni, hogy valamit barkácsolni kell . Ez idén is így volt. Most két asztal került ki a kezeim közül.



Hozzávalók: deszka, tipli, fűrész, fúró, csiszolópapír, vonalzó, ceruza, ragasztó, akrilfesték, lakk.
Röviden ennyi.
A deszkából kimértem a vonalzó segítségével a megfelelő méretet, majd a ceruzával bejelöltem, jöhetett a fűrész. Hoppá, a satut elfelejtettem, szóval a satuba befogtam a deszkát és kifűrészeltem a megfelelő méretet. Ezek után szép simára csiszoltam a csiszolópapír segítségével, ja és vasreszelővel, nálam bevált a fához . Utána, ki kellett mérni a lábak helyét, majd a fúrógépbe olyan vastagságú fúrófejet tenni, mint a lábak. A láb, tipliből készült. Volt segítségem is, mert apukám tett a fúróra olyan kütyüt, amitől egyforma mélyek lesznek a lyukak és így véletlenül sem tud az asztallap átfúródni. Mindig tanulok valamit, mert nem tudtam, hogy van olyan kütyü. Szóval a lábak a helyükre kerültek, és annyira jól illeszkedtek, hogy ragasztani sem kellett őket. A kisebb asztalt lefestettem barnára, majd lakkoztam, a nagyobbat csak lakkoztam. Fázis fotóim nincsenek sajnos, csak mikor száradnak.


Itt lakkozás előtt.


Száradás után.