2016. január 18., hétfő

Babák, történetek gyermekkoromból ... 4. rész

Na, akkor kalandozzunk tovább az emlékeimben.
Ott tartottam, hogy végre lett igazi Barbie-m.  Sokat játszottam vele, vele aludtam,  volt, hogy beugrott az iskolatáskámba és jött velem suliba, de senki nem tudta, hogy ott lapul a táskámban.
Nyáron, mikor találkoztam azzal a barátnőmmel,  emlékeztek,  akinek öt Mattel babája volt, nagyon sokat játszottunk a babákkal.  Mindig nyaralósat játszottunk, vittünk ki vizet egy nagy lavórba, az volt a medence,  tele raktuk a tetejét a víznek virágokkal, petúnia és fuxia virággal és pancsolhattak a babák.
Most, hogy visszaemlékszem, rengeteg barátnőm volt, a szomszédban sok kislány lakott, pl. az ikerlányok, tőlük kaptam egy csomó Mattel cipőt, mert nekik Petra babájuk volt és vagy nem volt jó a lábára, vagy csak nem szerették azokat a cipőket. Az utcában lakott öt lány az osztályból, az egyiknek Heart családja volt, sokat játszottam a babáival. Szóval, mindenkivel mást és mást játszottunk.
Egy kicsit elkalandoztam, inkább folytatom a beszámolót a babáimról. Mindenszentek napja volt, a nagyszüleim házában voltunk, mikor az egész család furán viselkedett. Nem tudtam mire vélni a dolgot, összesúgtak,  mosolyogtak, hol az egyik tűnt el pár percre,  hol a másik. Végül este kaptam egy nagy rózsaszín dobozt, kiderült ugyanis, hogy megvették a karácsonyi ajándékot nekem, csak éppen azt nem tudták elviselni, hogy az ajándék a szekrényben van, nem pedig én játszom velük. A dobozból egy tündéri babacsalád nézett rám. Örömömben elsírtam magam, mikor megláttam őket. Na jött is a szülők részéről az aggodalom, hogy biztos nem ilyet szerettem volna, mert hogy nem Mattel babák. Kit is érdekelt akkor,  hogy nem Mattel babák. Egész este velük játszott az égész család. A doboz rózsaszín volt a belseje halványkék, fehér írással a babák nevei voltak feltűntetve csak. Az apa: Roy,  az anya: Jackline, az ikrek pedig: Lonny és Wonny. Később megtudtam, hogy Németországból jöttek, anyu egyik kollégája hozta őket. De inkább mutatom őket!
Apa, Anya, öcsi és hugi. 

A szülők. 

Anya és lánya.

Apa és fia. 

Az ikrek. 

Az én kedvenc babáim 1988 óta.
A babák saját ruhájukban és cipőjükben vannak a fotókon. A gyerekek testét kicseréltem Heart family babák testére. Roy szemöldökét,  még gyermekkoromban megpróbáltam egy kicsit kijavítani, mert egy kicsit lekopott.

2016. január 16., szombat

Babák, történetek gyermekkoromból... 3. rész

Szóval , ott tartottam, hogy volt már három Barbie szerű babám.
Azon a télen, a helyi  áruház játékosztályára hoztak igazi Mattel Barbie-kat. Nagyon hamar el is fogytak. Karácsony előtt érkezett még egy szállítmány Barbie. Most tuti arra gondoltok, hogy kaptam egyet Karácsonyra!  Hát, nem így történt, nem kaptam Barbie-t. Viszont kaptam pénzt, hogy olyan babát vegyek magamnak, amilyet szeretnék. És mit gondoltok mit vettem magamnak, mikor kinyitott az áruház karácsony után? Nem, nem Barbie jött velem haza, hanem egy cuki kicsi baba, nagy dobozban. Szóval vettem egy babát, ami beillett volna Barbie gyerekének is. A doboza halványkék és fehér kockás volt. A babuci fehér ruhát és kissapit viselt és egy csomó mindene volt, csipkéstakaró, bili, cumisüveg, cumi, két csörgő. Még ma is megvan a baba és pár kiegészítője.

Szerettem a kicsi babákat is nagyon,  könnyű volt őket hurcolászni mindenhová. 
(Volt nekem egy kék szemű, kicsi műanyag babám. Ő volt a Cicukaszemű babám. Elvittem a strandra, ahol a víz feloldott a ragasztót, amivel a szeme volt rögzítve. Kiestek a Cicukaszemű babám  cicaszemei.  Nagyon sírtam. Hogy ne bömböljek , kaptam egy másik kicsi babát, otthon pedig vissza lett ragasztva a Cicukaszemű  babám szeme. Így lett testvére Cicukaszemű babámnak. ) Mára már csak három mütyür maradt.
Eljött a tavasz. Végre lett nekem is Mattel Barbie-m! Gyönyörű volt! Imádtam!  Ekkorra már az osztályban a lányok is megismerték Barbie-t és egyre többen kaptak vagy igazit, vagy utánzatot. Az osztálykirándulásra szinte mindenki hozta kedvencét. Én is vittem Őt! A kisvasúton olyan gyönyörű volt, ahogy a haját fújta a szél. Lillafüreden voltunk kirándulni. Egy kis butik kirakatában voltak kiegészítők Barbie számára, sok lány vett az osztályból, köztük én is. Különböző színekben lehetett venni, az enyémben volt egy kék szemüveg, türkiz csizma, fehér műanyag kalap ,ami olyan volt, mintha szalmakalap lett volna, a kalaphoz volt egy  zöldcsíkos kendő és volt egy zöld táska.   Nekem ez a színösszeállítás tetszett a legjobban, emlékszem piros kalapos is volt. Hazafelé a buszon elkérték tőlem  a babámat, éppen rajta volt a kék szemüveg, mikor visszakaptam a babát a szemüveg két darabra volt törve. Mára már csak a táska van meg. 
Barbie babámat sikerült teljesen szétnyúznom. Ezért őt nem tudom megmutatni nektek. Nem maradt meg a ruhája sem,  mert azt elcseréltem, de meg tudom mutatni, hogy milyen ruhákat cseréltem neki. Akkoriban mindent cserélgettünk.


A tavalyi évben viszont sikerült olyan Barbie-t vennem,  mint Sztészi. Sztészinek hívták az első Barbie-m. Csak így szépen magyarosan írva, Sztészi. Őt már bemutattam egy régebbi posztban. Itt van ő a régi, de mégis új Sztészi. 





De itt még nem ér véget a történet. Hamarosan jövök a többivel!

2016. január 11., hétfő

Babák, történetek gyermekkoromból. . . 2. rész

Ahogy ígértem, itt a folytatás. Susy babát hamar megismerte mindenki az üdülőben. Mindenhová vittem magammal. Az étterembe, ahol mindig ott ült az asztalon, más-más frizurával, mindig megcsodálták. Együtt napoztunk, hintáztunk, biliárdoztunk, csak a Balatonba nem vittem bele, mert megijesztettek azzal, hogy el fog veszni. Egyébként oda is vittem volna. Az egyik nap, már közeledett a hazautazás,  mikor történt egy kis baleset  a babával, ráöntöttem a szénsavas narancsüdítőt. Susy szeme felhólyagosodott, nagyon szomorú voltam. Attól még nagyon szerettem és vigyáztam is rá, nehogy lekopjon a szeme.
Ezen a nyáron történt, hogy az egyik nagyon kedves barátnőm, akivel nyaranta találkoztam csak, nem egyedül jött nyaralni, hanem egy családi baráték kislányával. Áthívtak játszani, vittem Susy-t is. Ami viszont ott fogadott, rengeteg Mattel baba. A barátnőmnek öt babája volt, (Rock sztár, Laura hercegnő, Heart family kislány , egy szőke Ken és egy szép Barbie).


Letöltöttem pár fotót a babákról, hogy ti is láthassátok, milyen babákkal játszottunk.   A vendég lánynak kicsit több babája volt, mint öt,  de csak egy sötét hajú Kenre emlékszem és egy báliruhás Barbie-ra. Mesélték, hogy mind külföldről érkezett és,  hogy a vendég kislány apukája hozta őket. Nagyon különlegesnek találtam a felfújhatós bútorokat.
Nagyon jót játszottunk, mind addig,  míg Susy baba szeme lekopott. Onnantól kezdve csak csúfolták, ő lett a csúnya lány, akit még a bálból is kimuzsikáltak. Én pedig sírva hazaszaladtam.
Később Susy új szemet kapott,  tesóm nagyon kreatívan megoldotta én pedig örültem, hogy Susy újra lát.
Mivel a nővérembe is szorult egy kis kreativitás, egyik nap, amikor én nem voltam otthon, úgy gondolta, meglepetést készít nekem. Susy haját becsavarta, hogy göndör legyen, jó sok hajlakkot is kapott. Viszont Susy haja nem göndör lett,  hanem olyan lett mint a fonal, soha többé nem lehetett fésülgetni, fonogatni. Ráadásul a feje nem viselte jól a hajlakkot, mert elkezdett bebarnulni, egyre sötétebb és sötétebb lett. De én még így is imádtam azt a babát! Igaz, már társaságba nem jártunk, nehogy valaki megijedjen tőle.
Eljött a szeptember és az osztályban még a lányok nem is hallottak Batbie-ról.  Az én névnapom szeptemberben van és kaptam egy babát. Ő is csak egy Barbie utánzat volt, de olyan volt mint egy porcelánbaba. A teste és a feje is műanyagból készült. A haja hullámos,  sötétvörös, frufrus.  Szeme kék, szája piros. Mutatós baba volt. A ruhája, csíkos nyáriruha. A feje olyan műanyagból készült,  ami teljesen porcelánhatást kölcsönzött neki. Ha jól emlékszem a lengyelpiacon vették nekem. Meggie nevet kapta.
Egyik nap, szólt a barátnőm, aki a szomszédban lakott, hogy a butikban vettek egy fiú babát és volt több is.  Másnap, mire hazaértem a suliból, itthon várt életem első pasija. :)
Barna haj, kék szem, rózsaszín bőr. Igaz, csak egy Ken utánzat volt. A teste nagyon szuper volt, mert ha leült nem terpeszben volt a lába. Ruhája: barna nadrág, fehér mintás ing, barna cipő. A Charlie nevet kapta. Tesóm azt mondta, hogy ne adjak magyar nevet ezeknek a babáknak, mert nem illik nekik. Mivel én akkor nem sok külföldi nevet ismertem, nem is én neveztem el őket. De annyira örültem annak, hogy különleges nevük van. Meggie és Charlie nagyon szép pár voltak. Sajnos egyik sem maradt meg. Meggie feje eltört. Itt meg kell jegyeznem, Egerben egy ismerősnél voltam, ahol a kislánynak ugyan olyan babája volt mint Meggie, csak szőkében. A kamasz, fiútesója rendszerint kidobta a babát a negyedik emeletről, (mikor ott voltam akkor is). Szóval, az a baba nem tört el. Az én Meggie babám feje pedig az összetételnél kettévált, csak a haja tartotta össze. Nem fogta meg semmilyen ragasztó sem,  így cellux ragasztóval volt nagyon vékonyan megragasztva. A haja miatt nem látszott.
Charlie haja pedig mindig lekopott. Befestettük barnára, lekopott, befestettük feketére, na azt sokáig bírta,  de az is lekopott,  volt olyan, hogy sárgás színt kapott, nagyon klassz volt, mert szőkének tűnt. Ekkor történt, hogy kiültettem a babát a ház elé a diófa alá , én meg bentről néztem az ablakból, várva, hogy megszáradjon a festék.
Hamarosan jövök a folytatással.

2016. január 9., szombat

Babák, történetek gyermekkoromból... 1. rész

Elindítok egy sorozatot arról, hogy hogyan is ismertem meg a Barbie babákat. Mind ez a 80-as években kezdődött. A szomszéd kislány anyukája lehozott a ház elé két Barbie babát, egy igazi Mattelt és egy műanyag utánzatot, aminek barna haja volt. Sokan körbevettük és csodáltuk a különleges babákat. Elmesélte, hogy melyik az igazi és,  hogy honnan lehet megismerni. Arról is mesélt, hogy dollárboltban vették Barbie-t, a másikat pedig a Balatonon. Akkor jöttek haza a nyaralásból.
Itthon elmeséltem, hogy milyen babát láttam. Csak meséltem és meséltem... Hogy hajlik a lába és van cicije és szőke ,de a barna is szép, de az nem igazi és , hogy azt jobban szereti a szomszéd kislány.
Itthon közölték velem, hogy mi is megyünk a Balatonra, pár nap múlva indulunk, nekem csak azért nem mondták, hogy ne várjam annyira. Majd ott megnézzük azt a babát, ha lesz akkor kapok egyet.  Nem tudtam minek örüljek jobban a nyaralásnak, vagy annak, hogy lesz egy olyan babám.
Eljött a nap, mikor indultunk a Balatonra, emlékszem vittem egy babát magammal, hogy legyen mivel játszanom a vonaton, mert nagyon hosszú volt az út. Arra is emlékszem, hogy varrtam egy ruhát Barbie-nak, bár a méretét nem ismertem, akkoriban kezdődött nálam a varrogatás, akkor tanultam meg egy kicsit kötni is. A ruha persze otthon maradt és a kedvenc úszógumim is.
Az egy fantasztikus nyaralás volt, ennyi év után is emlékszem mindenre. Akkor tanultam meg úszni.
Egyik nap történt, hogy az egyik stég lábához ki volt kötve egy sárga gumicsónak, benne ült egy néger kicsilány és szembe vele egy csomó, különböző nemzetiségű Barbie, fiúk és lányok vegyesen. Apuval ámulattal néztük és megkérdezte tőlem ,hogy ilyen babát szeretnék-e én is, mondtam: - igen. Akkor láttam először  Barbie párját. Nem is tudtam, hogy fiú is van belőle és azt sem tudtam, hogy ennyi színes baba is van.
Az egyik nap kirándulni mentünk, Tihanyban fincsi puncs fagyit vettünk,  Siófokon pedig mindent bejártunk Barbie baba után keresgélve. A kikötőben olyan pólót kaptam, amire a saját fotómat nyomtatták rá. (A suliban senki nem akarta elhinni, hogy én vagyok rajta.) A felső még mindig meg van.

Üzletről üzletre jártunk és egyszer csak találtunk egy dollárboltot. A kirakatban ott volt Barbie!  Így szép is lenne a történet, de az üzlet zárva volt.  A kiírás szerint 3-kor nyit, de sajnos nem nyitott ki és nem jött velem haza a teniszes Barbie. Amíg vártuk, hogy három óra legyen tervezgettük, hogy a nővérem is kap egy Barbie-t, mert akkor kettővel is játszhatok majd és ő is tud velem játszani.  Sokáig vártunk,  de semmi. Nem nyitott ki az üzlet.  Ekkor gyorsan elkezdtünk tovább keresgélni és egy kirakatban ott volt egy barna hajú utánzat. Az üzletben közölték, hogy ez az utolsó darab és nem adják el, majd,  ha hoznak többet a jővőhéten. Tovább futkostunk az üzletek között. Az egyik butikban, egy nagyon kedves fiatal srác a  pult alól elővarázsolt egy szöszi Barbie utánzatot. A dobozra Susy volt írva, a baba pont olyan volt,  mint a szomszéd kislány barna hajú babája , csak ez szőke volt. A feje gumiból volt, a teste műanyag,   a szeme zöld volt,  a haja hosszú , dús, világosszőke. A ruhája , egy kék fehér bermuda nadrág és egy kötött ujjatlan felső,  ami rozsdabarna volt,  az elejének a felső fele rózsaszín. Sima kötéssel volt kötve. Susy volt az első Barbie típusú babám. Mára már csak a nadrágja van meg, ami felnőttként került vissza hozzám. Még annak idején elcseréltem.

A derekából a gumi már kiszakadt, de egyszer majd varrok bele és felsőt is kötök hozzá. 

2016. január 5., kedd

Hóangyal az ablakpárkányon

Mit is lehet este tízkor csinálni?  Kint esik a hó.  Én pedig bent vagyok és vizes a hajam, mert éppen megmostam, a hajszárítóval pedig rosszban vagyok. Szóval nem marad más, mint kinyitni az ablakot és egy Stacie babát belenyomni az ablakpárkányon lévő hóba, majd ő helyettem is élvezi a hóesést és büszkén hóangyalt készít nekem. Én pedig örömmel fotózom, miközben  a fagyos levegő dől be az ablakon. Nagyon jó móka volt! Stacie baba nadrágja ma lett kész. Megpróbáltam neki norvég mintás nacit kötni.