Karácsony Petrovéknál

Karácsonykor együtt van a Petrov család. Apa sincs ügyeletben.

- Dani Szívem, finom a csoki?

- Aha. - szólt vissza Daniel.

- Kérsz egy harit?

- Nem, majd vacsi után. Még jó, hogy a gyerkőcök nem látják, hogy vacsora előtt sütizünk. - nevetett Lénus.

- Kiskarácsony, Nagykarácsony... - énekeltek a gyerekek.

- Anya, Apa, mikor jön a Jézuska? Nincs semmi a fa alatt!

- Majd vacsora után jön! - szólt Léna.

- Készítsünk pár fotót és menjünk vacsorázni. - mondta Apa.

- Apuci, most fotózz le Anyával!

- Készítsünk pár közös fotót is!

- Rendben.

-Anya, esik a hó! Mikor jönnek az angyalok? Mikor vacsorázunk? Mikor lehet kibontani az ajándékokat?

- Ne legyél ilyen türelmetlen. A karácsony a szeretetről szól, arról, hogy együtt vagyunk. Majd lesz ajándék is. Most mindenki elmegy kezet mosni és utána vacsizunk. - szólt Dani.

A gyerekek mentek kezet mosni, addig Léna és Dani a karácsonyfa alá tette az ajándékokat. De lehet, hogy angyalkák jártak a nappaliba és ők tették a fa alá az ajándékokat.

 

 - Macsika! 

-Nad macsi.

 

-Nézzétek mennyi ajándék!

Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt kívánunk!

Vény nélkül... készülődés

Karácsonyi készülődés Petrovéknál.

Léna a fényfűzéreker próbálja kibogozni.

Apa és Léni az ajtót díszítik.

Nagyon élvezik a csajok a készülődést!

Apa megvette a karácsonyfát.

A karácsonyi terítő is elkészült.

Ajándékot kaptunk

 Meglepetés csomag érkezett, tele kincsekkel. Köszönjük szépen, Bogi!

Daniel felcipelte a hálóba a csomagot.

-Mennyi minden van itt!

- Nézd Dani, milyen szép táskák!

- Lénus, ezt nézd! Fülbevaló!

- Ó, de szép!

- Milyen kár , hogy nincs kilyukasztva a fülem!

- Azon könnyen segíthetünk!

- Lénus, kilyukasszam a füled? 

- Komolyan kérdezed?

- Miért, úgy nézek ki mint aki viccel?

- Pont úgy! Dani hóember.

-Nem viccelek, átszúrom a füled.

- Nagyon szép, biztos jól állna neked.

- Hogy tetszik?

- Nagyon!

-Nagyon jól áll neked a fülbevaló!

- Hozom a táskám. Egy injekciós tűvel kilyukasztom a füled.

- Berajzolom, lefertőtlenítem és átszúrom.

- Most mi a baj? Miért húzod el a fejed?

- Dani, inkább nem szeretném!

- Oké! De nem kell a sarokba bújni! - nevetett Daniel 

Vény nélkül... Egy hosszú nap Petrovékkal 2.rész

 Léni és Daniel egy kicsivel hamarabb értek haza, mint Lénáék. Dani felcipelte Lénit a nappaliba. 

- Ha kell valami szólj, legalább 48 óráig nem állhatsz rá a lábadra!

- Nincs is olyan, hogy 48 óra! Csak 24 óra van, egy nap 24 óra. Vagy a te órád Apa, mér 48- at?

- Akkor két napig, ha így jobban tetszik. És szólj, ha kell valami!

- Tőled nem kell semmi!

- Ó de jó! Emlékezz majd erre a mondatodra, mikor kamasz leszel és majd azzal jössz, hogy hagy maradjak még egy órát, vagy vedd meg azt a farmert, telcsit, táskát... Apa! - nevetett Dani.

Léni csak puffogott.

- Egyébként, te hányszor akarsz még kikötni a balesetin? Már ez a harmadik és még csak hét éves vagy. Most kezdted az iskolát, de máris lógsz. Már másodjára írhatom neked az igazolást. Egy hét pihenő megint, vagy kettő...

- Nem is lógok!

Közben hazaértek Lénáék is.

-Sziasztok!- szaladt Nilka a nappaliba.

Léna és Adorján is felértek a nappaliba. Adorján elaludt. Elfáradt az uszodában.

- Sziasztok! Mi ez a gyászos hangulat? Léni, mi történt a lábaddal? 

-Kiesett a bokám.

- Kificamodott- szólt Dani és folytatta: -De már minden rendben van. Visszatettem.

Daniel elmesélt mindent. Léni, csak hallgatott. Léna nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen.

- Léni, te tényleg megharaptad a mentőst?

- Engem is, meg is csikart. - mondta Dani.

- Szegény kicsikém, biztos nagyon meg voltál ijedve! Dani, miért nem vigasztaltad meg? Miért nem bíztad az ellátását egy kollégára? Te pedig apaként mellette lettél volna.

- Eszembe sem jutott. Jobb volt ez így, még a kórházban híre ment volna, hogy a lányunk egy Maugli. -viccelődött Dani.

- Nem vagyok Maugli!

Léna megpuszilgatta Lénit. Léninek is jobb kedve lett, de azért kijelentette, hogy ő nem szereti Apát, a tanárnénit sem, Albertet sem.

- Mi lesz a vacsora? - kérdezte Dani.

- Amit szeretnél.-mondta Léna.

- Nekem jó a szendvics, ha gondolod készítek párat. - szólt Dani.

- Megcsinálom én, kérsz forró csokit is?

- Igen, Cicám! - vágta rá Daniel és már oda is hajolt Lénához.

- Léna megcsókolta Danielt. - majd megszólalt kuncogva.

- Te mit értettél Daniel, hogy mit kérdeztem?

- Hogy kérek- e forró csocsit!

-Nem azt mondtam.- Nevetett Léna, de a nevetéstől alig bírta folytatni.

- Azt kérdeztem, hogy kérsz- e forró csokit!

Dani is jót nevetett.

- Azt is kérek. - mondta.

- Rendben, akkor készítek szendvicseket és lesz forró csocsi és csoki is. Te addig nem vinnéd ki Nilkát a kertbe, kicsit rohangálni. Mondta az óvónéni , hogy délben sokat aludt. Fáraszd már le egy kicsit!

- Oké! Megyünk játszani Níla?

- Igen, Apa!

- Szedjetek már pár színes falevelet Léni házijához! És öltözzetek melegen! Kint fúj a szél!

- Ezek a falevelek jók lesznek? Szerinted, Nílus?

- Szépek! Szedd le Apa!

-Nézd csak! Eper! Októberben.

- Megeszem!

- Jó, egy kicsit megtörölgetem és megeheted!