Audrey és Peter

Próba után az úticél a fagyizó volt.

- Úgy hallottam, hogy itt nagyon finom kézműves fagylaltok vannak. Gyere Cicám. Voltál már itt?

- Még nem, de nagyon hangulatos hely. Melyik fagyi a kedvenced?

- Mindet szeretem. A klasszikus fagyikat, csoki, vanília,  gyümölcsös is jöhet.- Mondta Peter.

- Én is így vagyok ezzel.

- Sziasztok! Mit adhatok?

- Mindjárt választunk. Nekem meg is van! Egy nagy adag eperfagyit kérek, kehelybe.

- Nekem is az lesz! - Szólt Audrey.

- A hölgynek kérünk bele olyan kis unikornis szarvacskát is! -Mondta Pet.

- Rendben, üljetek le, majd kiviszem.

- Itt jó lesz?

-Mesélj addig valamit magadról! Mit tervezel a nyárra? Mindjárt itt a nyáriszünet, már csak a héten dolgozunk, évadzáró és jön a vakáció!

- Nincs sok tervem, kipihenni az évadot, élvezni a napsütést. Neked milyen terved van? Játszol nyáron?

- Lesz pár előadásom, meg ugye ott van a rendelőm is.

- Mikor szoktál rendelni? Hogy tudod ezt összehangolni?

-Hétfőn ugye szabadnap van a színházban, akkor van rendelésem. Szerdán délután. Ez a két nap. Nem nagy a praxis. A páciensek tudják mikor hívhatnak telefonon. Az asszisztens ott van hétfőtől- péntekig. 

- Milyen praxisod van? Milyen orvos vagy te valójában?

- Jó orvos vagyok!  Empatikus, kedves...Azt mondják.  Viccet félretéve,  belgyógyász vagyok. Úgy működöm mint egy háziorvos, de kapcsolatban vagyok Daniék klinikájával és így labort is tudunk csinálni. Nem csak köhögéssel jönnek hozzám, van ultrahang és más diagnosztikai kütyü. De majd megmutatom.

- Finom a fagyi!

- Nyaralást tervezel? Van olyan hely ahová szívesen elutaznál?

- Toszkánába.

- Az szép hely! -Vágta rá Peter.

- Nézd, a kiscsajokat! Már a második adag fagyit eszik.

- Aranyosak!

- Szóval Toszkána. Voltam már ott. 

- Te hová utaznál szívesen?

-Görögországba és veled Toszkánába. - Mosolygott Peter.

Audrey és Peter

Másnap megérkeztek a próbára a művészek. A hívóból az ügyelő hangja hallatszódott.

- A nagyszínpadon megkezdjük a próbát, az összes szereplőt kérem a színpadra.

Audrey és Peter a színpadon futottak össze. 

- Szia! - Intett Audrey-nak Pet.

Audrey visszaintett és rámosolygott Peter-re.

A rendező elmondta a próba menetét és, hogy aki nem játszik az első felfonásban az hazamehet.

Elkezdődött a rendelkező próba. Jelenetenként be lett állítva ki merről jön be, merre távozik, közben mindenki kezébe szövegkönyv , egyesek jegyzetelnek, a súgó hangosan súg, az ügyelő  jegyzetel, a rendezőaszisztens írja a jelenetbeosztásokat. Kívülről egy hatalmas káosz az egész folyamat. Audrey és Peter két szót sem tudnak egymással váltani. 

- Akkor mondom, hogy lesz. Sötét...Ádám és Éva már bent vagytok a színpadon mikor ...

Így jó, akkor most fényt kérek, lassan húzzátok fel a fényt.

Középen a tudás és az örök élet fája, kérek ide valamit jelzésnek, most ez lesz a fa.

A próba lassú és vontatott volt. 

- Próba után ráérsz? - Kérdezte Peter.

- Igen, csak be kell ugranom a szabótárba, hogy levegyék a méreteim.

- Nekem pedig hangképzésem lesz, csak 20 perc, ha megvársz fagyizhatnánk utána. 

- Rendben, akkor tali a próbatáblánál.

"-S te, Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz, Dicséretemre nem találsz-e szót, Vagy nem tetszik tán, amit alkoték? "

Próba után Audrey ment a varrodába, Peter pedig énekórára.

- Nagyon jó, jó a támasz és most lágyan engedd a levegőt áramlani.

- Tavasz után jön a nyár meg az ősz meg a tél. - Énekelt Peter és közben csak Audrey- ra tudott gondolni.

- Úgy érzem van egy kis rekettség a hangodba. Nem fáj a torkod mikor énekelsz?

- Nem fáj. 

- Azért pár napig vigyázz a hangodra és öblögesd a torkod szódabikarbónás hársfateával.

- Oké. Úgy lesz. 

Peter és Audrey is végeztek és mentek fagyizni, Peternek eszébe sem volt mit mondott az énektanár.

Folyt. köv.

Audrey és Peter

Daniel és a gyerekek hazamentek. Audrey és Peter ismét kettesben maradtak.

- Nekem már haza kell mennem.- Szólt Audrey.

-Este el jössz velem Daniékhoz vacsorázni?

- Nem is tudom. Lehet róla szó.

- Akkor most hazaviszlek és estefelé érted megyek. Jó lesz így?

- Jó, igen. Várni foglak!

Így is történt, Audrey hazament, Peter pedig este beugrott érte és átmentek Lénáékhoz vacsorázni. Audrey és Léna hamar összebarátkoztak. A vacsora nagyon jól sikerült.

Kellemes hangulatban beszélgettek. 

- Na végre, kettesben vagyunk! - Szólt Audrey és megcsókolta Petert.

- Hoppá! Én Daniel vagyok! De akkor mostmár tegeződhetnénk is. Finom ez az epres szájfény.

Audrey zavarba jött, a szituációt csak tetézte, hogy Peter és Léna visszajöttek a konyhába. Dani még mindig a karjaiban tartotta Audrey- t.

- Ti mit csináltok? - Kérdezte Léna.

- Letegeződtünk. - Nevetett Dani.

- Ugye nem az amire gondolok? - Szólalt meg Peter.

- Dehogynem! Épp az imént csókolt meg a barátnőd. Hívhatom így, ugye? Nem kolléga vagy barát...

- Ó, Daniel Petrov én nem is tudom mit csinálok veled! Ki foglak herélni.- Nevetett Léna is.

- Tényleg megteszi! Ő is sebész. Dani észre sem veszi és már oda is a férfiasságának. - Nevetett Peter.

- Nagyon sajnálom! - Szólalt meg Audrey.

- Cicám ne kérj bocsánatot egy csókért! Kerültünk mi már kínosabb helyzetbe is , sokszor összekevernek minket és Léna is megcsókolta már Petert.

- Bizony. Nem is egyszer. - Nevetett Léna.