2019. október 26., szombat

Vény nélkül...

Léna hazaért a gyógyszertárból, útba ejtette a szupermarketet is. Vett  minden  féle finomságot. A lányok már nagyon várták. Níla a teraszról figyelte, mikor ér haza.

-Jéna, Jéna! - Kiabált hangosan, mikor meglátta az autót. Beszaladt és tovább folytatta.
-Sajadjunk, sajadjunk, jött a anyukám!
-Csak óvatosan! Le ne ess a lépcsőn!
-Jendben, Sivem! Csak óvatosan sajadok!
Dani is sietett Léna elé, nem tesz jót a cipekedés most Lénusnak.
-Várj, segítek!- Dani elvette a csomagokat feleségétől.
-Jéna! Nézsd, milyen babát kaptam a apukámtól!
-Nagyon szép! Apa kapott érte puszit?
-Kapott pusikákat! Sokat, sázsat is!
Léna is beért a nappaliba.
-Aja, nézd mit faragtunk! Ugye milyen félelmetes?
-Jajj, meg is ijedtem!
-Mit vettél?
-Sokmindent! Majd kipakolunk. De most úgy innék egy kávét! Főznél egy kávét, Dani?
-Arról szó sem lehet! Igyál inkább teát!
-Jajj, Apucsika! Aja nem igazi kávét szokott inni, hanem Macsi kávét!
-Igen, a csajokkal együtt szoktunk Maci kávézni.
-Az más, ha Maci kávé! Azt örömmel főzök nektek, iszom én is egyet veletek!
Dani elkészítette a kávékat és nekiült a család.
-Tudod kivel találkoztam a gyógyszertárban? -Szólt Léna két korty között.
-Nem tudom! De nagyon csillog a szemed! Kíváncsi vagyok kit láttál?
-Egy régi, kedves ismerősöm, ezer éve nem láttam! Még az egyetemről ismerem! Semmit nem változott, ugyan olyan jó pasi mint volt!
-Aha, értem! Kell nekem erről tudnom?
Léna ezt meg sem hallotta! Folytatta a mesélést.
-Hogy én mennyire szerettem őt! Egyébként beteg a kislánya, lázcsillapítóért jött, a felesége most külföldön van. Nem fogod elhinni, ő is a 20. hétben van.
-Ki? A pasi?
-Nem, a felesége. Egyébként nagyon kivolt, mesélte, hogy jól bemutatkozott a főnökének! Nemrég költöztek ide! Tudod kinek a házát vették meg?
-Nem, de hidd el, hogy nagyon kíváncsi vagyok!
-Itt az utcában, a Gyöngyösi Mártiék házát.
-Itt, szemben?
-Igen. Na, kitakáltad kivel találkoztam?
-Igen! A volt, nagy szerelmeddel! És remélem, hogy csak volt!
-Ááá, Dani! Te féltékeny vagy! Szívem! Imádlak! -Nevetett Léna.
-Hát én most nem tudok nevetni!
-De édes vagy! -Léna adott egy puszit, Danielnek, majd folytatta.
-Szóval, nemrég jött a városba, beteg a kislánya, beégett a főnöke előtt... ?
-Nem tudom.-Mondta Dani közömbösen.
-Akkor, szabad a gazda?
-Kíváncsi vagyok, mond!
-Az új doki a kórházból, Derek!
-Na ez szép! Te abba a pasasba voltál szerelmes? Ó, te jó ég! Van ízlésed! Hogy én mennyire... Ha hallottad volna, hogy Dániel így, meg úgy! Nézd, még a hideg is kiráz, ha csak rágondolok! Komolyan együtt voltál vele?
-Aha! Teszel még egy kis tejszínhabot a kávémba?
-Hogyne. Teszek.
-Jéna! Jecopogathatom a tejszínt a kávédjól?
-Majd ,Apa tesz a tiédbe is!
-Jó, akkoj az enyémjőj copogatom le. Ezs nadon finom, Sivem!
-Dani, szeretlek!
-Én is, Cicám!
Dani elterelte a szót, mert látta, hogy Léna elszomorodott. Egyből rájött, hogy nincs oka féltékenykedésre.
-Lányok! Várjátok a kisbabát?
-Én nem, nekem nem kell.-Mondta, Léni.
-Én nagyon-nagyon vájom! Sejetem a kisbabákat, olyan ajanyos, kis, puha babucsik  - Lelkendezett, Níla.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése