Tavaly történt - Vény nélkül...

 Tavaly, októberben színházban voltunk és nem maradhatott otthon kedvenc párosom sem.

Vonattal mentünk Pestre. 

-Nézd, Cicám! Milyen gyorsan futnak a bokrok!- szólalt meg Daniel.

-Ezt nem mondod komolyan, Dani!

-Gyere nézd, tényleg futnak!

-Dani Szívem, te nagyon fáradt lehetsz...

Ilyen jó hangulatban utaztunk. Azt nem is mondtam, hogy  kedves barátainkoz utaztunk és már annyira vártuk az esti színházat, hogy azt el sem lehet mondani.

Megérkeztünk Budapestre! Dani már pihentebb állapotban volt, ugyanis elaludt a vonaton. Este ügyeletes volt...

Délután a színház előtt városnézés volt és sütiztünk is.

-Mosolyogj, készítek rólad pár fotót!

Dani olyan aranyosan pózolt.

-Szép a mosolyom, Léna?

- De lökött vagy! Ezt szeretem benned Dani!

És minden épületről mesélt valamit ... Csak beszélt és beszélt...

-Léna, ugye most pont úgy nézek ki, mintha államférfi volnék?

-Pont úgy, Életem. Mintha álomférfi volnál. 😊

-Most már menjünk a cukrászdába.

Nagyon finom sütit ettünk.

Sütizés utáni úticélunk a színház vol. Egy jól irányzott kanyar miatt sikerült eltévedni, de még éppen időben megérkeztünk.

Kedvenc darabunkat néztük meg.

Nagyon jó helyen ültünk.

-"Ég és föld között itt áll a padlás" - énekelgette Daniel a szünetben.

Nagyon jól éreztük magunkat!

-Szivem, készítesz rólam még egy fotót " mintha" színész lennék.

És én lefotóztam a Hercegemet.