Vény nélkül... Léni négy éves

Reggel hazajött Léna a kórházból, bent aludt Danielnél. Mikor hazaért neki is kezdtek a lakás átrendezésének.

Léna , Kitty és Susanne szorgos pakolásba kezdett. George engedélyezte, Dani hazamehet a kórházból. Reggel nem volt láza és a hangulata is egész jó volt.
Edrik és Gellért megígérte, hogy segít a pakolásban.
-Először a könnyebb dolgokat vigyük ki a nappaliból. -mondta Léna és kihúzta a fotelt.

Kitty a kisasztalt kapta fel.
-Anyuka! Te hozd a párnákat, nehogy megemeld magad!

-Lénám, Lénám ...
-Mondtál valamit ?
-Anya, dobd a párnát!
-Gyere Léna, toljuk arrébb a kanapét
-Rendben!

Szépen haladt a pakolás. A kicsik is segítettek .

Közben megérkeztek a fiúk.
-Anyuka, bemutatom a fiúkat, Edrik és Gellért.

-Csókolom.- köszöntek a fiúk.
-Edrik plasztikai sebész, ő szépítette meg Dani lábát tegnap. Gellért pedig Dani rezidense.
-Üdvözlöm az urakat.
-Susanne pedig Daniel anyukája. Professzor  a Roxfortban. Ne haragudj, de ezt nem hagyhattam ki. Az orvosin professzor.
Ezen mindenki jót nevetett.
A fiúk lehozták az emeletről a franciaágyat, így Dani a saját ágyában fekhet.

 

 -Hogy lehet ilyen lépcsőn közlekedni, Lénám. Ez valami borzalom. Nem szeretem.
-Én sem szeretek sok mindent Anyuka!
-Mire célozgatsz?
-Én, semmire...

 

-Egyébként nem néztem ki belőled Lénám azt a diplomát a kandallón.
-Én sem nézek ki Anyukából sok mindent.
-Figyelj csak lányom, ha végeztünk a csajokat elviszem az állatkertbe.
-Az nagyon jó lesz! Léni imádja a zsiráfokat. Ha nem jön közbe a baleset a tortája is zsiráfos lett volna. Tegnap Danival még felhívtunk pár cukrászdát, de senki nem vállalta ilyen rövid határidőn belül.
Lassan minden a helyére került.
A csajok elmentek nagyival az állatkertbe, Léna pedig Danielért a kórházba.
-De jó újra itthon!

 -Gyere, feküdj le és pihenj egy kicsit.

 -Léna emlékszel, négy éve lettünk szülők.

-Persze, hogy emlékszem. Szeretlek, Dani!

Hazaért az ünnepelt, nagy volt az öröm!

-Aja , az összes eper az enyém, meg apucsikáé!

-Boldog szülinapot kicsi Lénim!

-Milyen volt az állatkertben?

-Nagyon jó! Láttunk majmot, oroszlánt, meg zsijáfokat! Apucsika, a zsijáfot nem hoztuk haza, de örökbefogadtuk nagyival.

-Igazán? Akkor most van egy zsiráfod?

-Igen, de ha megint mész Afrikába, ugye hozol egyet nekem. Szerintem beférne a házba.

-Apucsika, melyik lábad fáj?

-A bal.

 -Nézd csak milyen klassz babám van!
-Nagyon menő!
-Világít a sötétben. Ha akarsz, alhatsz vele.