Játék, móka, hó

-
A hó az éjszaka alatt vastag, ropogós takarót húzott a dombra. Audrey már messziről integetett, egyik kezében szánkó, a másikban egy rózsaszín kesztyű, amit Léni az előbb még hókanálnak használt. – Ez nem hógolyózás, hanem hóipari termelés! – nevetett Peter, miközben Adorján egy akkora hógolyót próbált görgetni, ami inkább már hógömb volt.
Daniel természetesen stratégiai vezetőként viselkedett: – Jó, akkor csapatokra oszlunk. Mi vagyunk a…
– Hógombócok! – kiáltotta be Níla, és már célzott is. Léna a szánkón ült Léni mögött, aki nagyon komolyan kapaszkodott. – Anya, ha gyorsan megyünk, akkor a hó is félreáll? – Nem, kincsem – mosolygott Léna –, de apa biztosan.
Ez volt az a pillanat, amikor a szánkó elindult… és Daniel pontosan elé lépett. A következő másodpercben hó, szánkó, nevetés és egy meglepett ikertestvér keveredett össze.
– Ez csapda volt! – nevetett Peter, miközben egy hógolyó pont a sapkáján landolt.
Audrey ekkor hátulról odahajolt hozzá, és a nyakába szórt egy marék havat: – Véletlen volt… vagy mégsem?
A hócsata teljes káoszba fulladt: Níla mindenkit eltalált. Léni inkább nevetett, mint célzott. Adorján a saját csapatát bombázta. Daniel hóembert akart építeni, de közben leült a hóba. Léna csak annyit mondott: – Jó, erről készül kép, ugye?
A végén mindenki piros arccal, csupa hókabátban gyűlt össze.
Audrey Peter vállára hajtotta a fejét: – Ugye tudod, hogy ez volt a tél legjobb napja?
– Tudom – mosolygott Peter. – És még el sem olvadtunk. A hó pedig csendben tovább hullott, mintha ő is nevetne velük.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babák, történetek gyermekkoromból . . . 5. rész.

-
Kép
Kicsit sokat kellett várni a folytatásra, de végre elkészült. Ott tartottam, hogy most már volt nyolc babám és pár mütyür, időszerű volt, hogy babaházam is legyen. Már nem ülhettek a polcon, vagy bújhattak be a játékbabakocsiba csucsukálni. Nem is gondoltam, mikor belevágtam az emlékeim írásába, hogy ennyit kell majd pakolnom. Mert,  ha megemlítettem a játékbabakocsit, akkor azt bizony meg is kell mutatni, mert még mindig megvan. Szóval, elő a létrát és irány a beépítettszekrény legfelső polca. Érdekes, még mindig emlékszem rá, hogyan kell összerakni. Imádtam a zöld színt, ezért zöld.  Visszakanyarodva a babaházhoz, a farostlemez sikeresen megázott, a napon pedig elgörbült,  az alapanyag tönkrement. Ekkor jött az ötlet, hogy van egy falábú puff és egy vékony vaslábú, támla nélküli szék itthon. Egymás mellé téve nagyon jól mutatott, a puff alacsonyabb volt a széknél,  a szék lábainál volt egy kis összekötő váz, ahová be lehetett tenni egy kartont,  így ké...
További információk

Első Barbie-m

-
Kép
Sikerült beszereznem egy olyan babát, mint gyermekkoromban az első Barbie-m volt. Leírhatatlan érzés újra a kezemben tartani!  Igaz nem ugyanaz a baba,  de mégis az érzés olyan,  mintha ugyanaz lenne,  csak éppen sok-sok éve nem láttam volna. Mikor megérkezett, órákig csak nézegettem. Görkoris Sindy és ő voltak a kedvenc babáim. Sindy a mai napig megvan,  miután Barbie tönkrement, Sindy-re nagyon vigyáztam. És most bemutatom nektek, Loisirs Barbie-t 1986-ból. Ő az első Barbie-m! ♥
További információk

Makett bútor

-
Kép
Nagyon tetszik ez a kisszekrény és a tükör, amiben ugyan még nincs tükör, de hamarosan lesz. Azt még nem tudom, hogy igazi tükröt sikerül-e találnom bele, vagy öntapadós tapétából lesz-e. A szekrényke le lesz lakkozva. Gondolkodtam rajta, hogy lefestem és utána lakkozom le, de maradtam a natúr színnél. Annyi lehetőség van benne, én is elcsodálkozom, ahogy sorban jönnek a jobbnál-jobb ötletek. Nem mondom, hogy könnyen össze tudtam illeszteni a darabjait, de hamar rá lehetett jönni a taktikájára. A ragasztásnál kellett jobban figyelni, hogy az illesztések ne nyíljanak szét.
További információk