Léni mesél

December van! Mindjárt itt a Mikulás. Nagyon szeretem az ünnepeket, az egész család nagyon várja. Kívánságlistánk nagyon hosszú, már csak jónak kellene lenni, de az a legnehezebb. Idén apa volt a legrosszabb, anya is hozta a formáját, a tesók sem maradtak ki semmi jóból. De én! Én egy igazi angyalka voltam, egész évben. Mintagyerek vagyok. 

Apa eltörte a kedvenc poharam. És nem csinálta meg a matek házim. Pedig fogadtunk, ha elmosogatok, megírja a házim. Erre mire kész lettem a mosogatással, azt mondta az az én dolgom és ne gondoljam, hogy meg fogja írni a leckém. Azért párszor előfordult már.

Anya úgy csonagolta ki az új Barbie- m, hogy belevágott a hajába. Az én anyukám sebész, úgy gondolom jól kellene bánnia az ollóval... 

Nilka elkezdte hordani a ruháimat.

Adorján mindig utánoz. 

Szóval sok van mindenkinek a rovásán, nem csodálkoznék, ha csak virgácsot hozna nekik a Mikulás.

Voltunk szánkózni. Apa és Peti olyan nehezek. De azért kicsit húzgáltam őket.

Végül anya és Audrey megelégelték, hogy nem szállnak le a szánkóról és megdobálták őket hógolyóval. Nagyon vicces volt.

Utána pedig anyáék ültek a szánkón, Villám és Táltos húzta őket. De lehet apát Rudolfnak kellett volna hívni, mert jól kipirosodott az orra a hidegtől.

Most elköszönök, megyek Mikulást rajzolni, holnap kiteszik a suliba a rajzom.