- Gyere, nézz szét nálam! Ez az én lakásom, pár hete költöztem be.
- Klassz, tetszik! Eddig hol laktál?
- Hát, tudod az exemnél...
- És, vége?
-Aha.
- Látom nem akarsz róla beszélni.
-Majd máskor.
- De ő ki volt neked, barátnő, jegyes, feleség?
- Mondom, majd máskor.
- Oké. De mégis, túl vagy rajta? Vagy éppen a gyászfolyamat tart és ezért nem beszélsz róla?
- Nem mondták még neked, hogy sokat kérdezel?- nevetett Peter.
- De, lehet hogy mondták.
- Nem vagy éhes? Léna készített spagettit. Mielőtt megkérdeznéd, hogy ki az a Léna, gyorsan belédfolytom a szót és elmondom, hogy Ő...
- Az exed! És főz neked? - Vágta rá Audrey.
- Nem.
- Akkor?
- A sógornőm.
- Hú, ez igen! - könnyebbült meg Audrey.
- A spagettit szeretem.
-Nagyon finom. Jól főz a sógornőd.
- Vegyek elő tányért?
- Nekem jó így. Örülök, hogy ismét együtt játszunk!
- Én is! Felkavartál, azt sem tudom mit mondott a rendező.
- Na gyere, olvassuk össze a darabot.
"- Ah, élni élni: milly édes, mi szép.
- És úrnak lenni mindenek felett.
-Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk..."
"-Miért szebb e két fa, mint más; vagy miért. Ép ez tilalmas?
- Hát mért kék az ég, Miért zöld a liget, - elég, hogy úgy van."
"-Danton! Tekints ez összeesküvőre, Téged kivánt megölni, én ölém meg.
-Ha e helyet jobban megállta volna,
Rosszúl tevél; ha nem, tetted helyes. -
-Tettem helyes, s jutalmamat kivánom:
Tölts vélem egy éjet, nagy férfiú!"- Oké! Ahogy kívánod Audery.
- Ne essünk szét Pepike. Ne essünk szét!
-Én is azt mondom.
-Tartsunk egy kis szünetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése