Vasárnap reggel

-Hogy vagy Drága Lénám?
-Őszintén? Borzalmasan, semmit nem aludtam, mindenem fáj! Soroljam még?
-Legyél türelmes! Megmaszírozzam a lábad?
-Legyél türelmes, legyél türelmes, ha mégegyer ezt meghallom, esküszöm nem állok jót magamért! Na jó, megmaszírozhatod a lábam!

 -Ne csikizd! Hallod, Dani!
-Na végre nevetsz!
-Nem vagy te százas! Ha jól megrúgtalak volna, te biztos nem nevettél volna! Maszírozd még!

 -Tudod mire gondoltam, eladhatnánk Níla babakocsiját, egyszerre úgysem tudok kettőt tologatni! Níla lassan három éves, nem hiszem, hogy hiányozni fog neki!

 -Van is a telcsimben róla fotó, fel kellene tölteni valamelyik aukciós oldalra!

-Mit kell tölteni, Anya!

-A babakocsid szeretném eladni!

-De az a enyém babakocsi!

 -Azt én nem adom oda! -Sírt Níla.

-Ne sírj már, nagy vagy már, mindjárt három éves leszel!

-Nem, az a enyém!

 -Az jó fotó a babakocsiról! Apucsika, majd én feltöltöm! Add ide a telefont!
-Nem Léni, azt majd én fogom feltölteni! Níla, ne hisztizz és ne ütögess!

 -Ne csapkodj már, hugi! Aja ez tiszta lökött!

-Majd beje üjök, mejt az enyém!

 -Tudod mit, Nilka! Ülj bele és maradj csendben, nem adjuk el, csak ne bőgj már!

 -Apa! Tojogatsz? Menj innen Jéni, nem szejetjek!

 -Tologatlak, ha csendben maradsz!
-Jó, csendben majadok, de úgy tojogass, hogy ejője és hátja!
Dani tologatta Nilka babát és végre csend volt.

 -Nem hittem, hogy ekkora hisztit csinál! Jó ez a kis csend!

-Meddig majadjak még csendben? Anya isunk kakajót és Bajbizunk?