Kint a hóban

Ma szép napos, havas időnk volt, Peteovék úgy döntöttek, hogy szánkóznak egy jó nagyot. Léna hóembert épített, Dani pedig szánkóztatta a lányokat.

 - Gyorsabban, gyorsabban!  -Kiabált Léni.

 -Léna, gyere ülj fel te is a szánkóra!
-Jövök, de előbb nézd, milyen csinos lett a hóemberem, pont olyan mint te!
-Ó, hát nem is tudtam, hogy ilyen szép vagyok, egyébként nincs szeme.
-Jajj Dani, van szeme, csak most becsukta, álmodozik a lelkem!
-Akkor, bocsánat, szép pár vagytok! De ugye nem cserélsz le rá! - Nevetett Dani.

 -Várj csak Daniel Petrov, megdobállak ezért!
-Nem talált!

 -Na majd én megfürdetlek a friss hóban!
-Jajj ne, nincs rajtam sapka! Tudod mit, inkább csússzunk le a dombon.
-Oké, jó ötlet!
-Mi is, mi is! -Örvendezett Léni.

 -Hoppá, valakit elhagyott a szánkó! Csak nem Níla baba pottyant le róla!

 -Vigyázat, jövünk!

 -Aaaaja! Angyalkák vagyunk!

 -Gyorsabban, gyorsabban! - Utánozta Dani, Lénit.

 -Csináljunk mi is hóangyalt!

 -Apa, gyere még szánkózni!

 - Léna, gondolkodtál azon, amiről beszéltünk a múltkor?
-Nem, ne most Dani! Mondtam, hogy majd egyszer, de még nem most.
-Oké, értem . Nem fogom szóbahozni!

 - Na apuci, most megkapod!
-Jajj, de hideg!

 -Mi is jövünk! Fürdessük meg apucsikát!
-Megadom magam! Inkább csücsüljetek fel a szánkóra és húzlak titeket!

 -Apa, jössz már?
-Igen, csak lesöpröm magamról a havat és mehetünk!