2018. június 29., péntek

Vény nélkül... A nagy kaland 7.

Elérkezett ez a nap is! Péntek hajnalban Daniel  elbúcsúzott Lénától és nekivágott a hosszú útnak.
- Nagyon szeretlek, Léna! A lányokat megpuszilgattam, Lénivel tudtam beszélni is, de egyből visszaaludt.
- Én is nagyon szeretlek! Nagyon vigyázz magadra és érezd jól magad! Miattunk ne aggódj, megleszünk.

- Amikor csak tudok jelentkezem. 

-Ha leszállt a repülő hívj fel!
- Több mint egy óránk lesz a másik gépig, mindenképp hívlak.

- Feküdj vissza még Léna! Korán van.

-Hiányozni fogsz! 

- Menj Dani, a taxi  és Ádin csak rád vár!

- Megyek már, csak nem tudlak elengedni!
-Dani, csak négy hét! Menj szívecském! Minden jót!

- Hát elutaztál, nem tudom kibírom-e nélküled!


 
 De nem csak Léna szomorkodott, Ádin és Daniel egy szót sem szóltak a repülőtérre menet, bizony pár könnycsepp is elhagyta az arcukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése