Vény nélkül... 5. rész

Az ügyelet
Szóval, Léna és Daniel együtt ügyelnek.

-Léna, mondom hosszú éjszakánk lesz! - Ismételte Daniel.

-Hosszú, Dr. Petrov!

-Ahhoz, hogy jól végezzük a munkát, pihenhetnénk felváltva, kedves kollegina.

-Pihenhetnénk, Dr. Petrov!

-Figyel rám egyáltalán? Mintha a falnak beszélnék!

-A falnak, Dr. Petrov!

-Akkor, talán kezdje maga a pihenést! Ha, hallja egyáltalán amit mondok!

-Hallom, Dr. Petrov! De szerintem, pihenjen először maga!

-Rendben, ezt megbeszéltük! Akkor az esti vizit után, én alszom egy kicsit, utána pedig maga, kedves Léna.

-Kedves Léna??? -Maga nagyon fáradt lehet Dr.Petrov, hogy csak úgy kedves Lénának hív engem!

A vizit után, Daniel rögtön elaludt. Léna úgy gondolta, hagyja hagy aludjon, addig sem kell hallgatnia Danielt.

Teltek az órák. Léna benyitott a pihenőbe, Daniel még mindig aludt.

-Milyen aranyos mikor alszik!

-Te jó ég! Miket nem gondolok én! Méghogy aranyos! Ezt biztos, csak a fáradtság miatt gondolom! Léna, nehogy beleszeress, ebbe a .. Jéghegybe! Jéghegybe...? Hoppá, rányitom az ablakot, hogy fázzon! Sőt, a légkondit is átállítom, hagy legyen bent jó hideg! Ha belül olyan jeges, legyen az kívül is! -Ezeket gondolta magában Léna. És bizony, jó hideg lett a bihenőben.

Daniel felébredt és meglátta Lénát, amint betakarózva ül és őt bámulja.

-Nagyon hideg van itt! Megfagyok! Mennyi az idő? Maga nem fázik? De miért van itt ilyen hideg? Nyitva van az ablak?

-Igen. Büdös volt, Dr. Petrov!

-Büdös voltam???

-Nem maga, hanem itt bennt volt büdös! - Nevetett Léna.

-És maga rámnyitotta az ablakot?

-Bizony, Dr. Petrov!

-Normális maga? Azt akarja, hogy megfagyjak, vagy megfázzak?

-Ahogy mondja, Dr. Petrov!

Daniel szólni sem tudott, becsukta az ablakot.

-És maga, nem alszik egy kicsit? Jöjjön ide, pihenjen! Jöjjön már ide! Ne féljen már tőlem!

-Méghogy én félek? Inkább maga fél tőlem!

-Nem, Léna! Csak az érzéseimtől félek!

-Daniel! Magának vannak érzései?!