Drikabarbi

A hó az éjszaka alatt vastag, ropogós takarót húzott a dombra. Audrey már messziről integetett, egyik kezében szánkó, a másikban egy rózsaszín kesztyű, amit Léni az előbb még hókanálnak használt. – Ez nem hógolyózás, hanem hóipari termelés! – nevetett Peter, miközben Adorján egy akkora hógolyót próbált görgetni, ami inkább már hógömb volt. Daniel természetesen stratégiai vezetőként viselkedett: – Jó, akkor csapatokra oszlunk. Mi vagyunk a… – Hógombócok! – kiáltotta be Níla, és már célzott is. Léna a szánkón ült Léni mögött, aki nagyon komolyan kapaszkodott. – Anya, ha gyorsan megyünk, akkor a hó is félreáll? – Nem, kincsem – mosolygott Léna –, de apa biztosan. Ez volt az a pillanat, amikor a szánkó elindult… és Daniel pontosan elé lépett. A következő másodpercben hó, szánkó, nevetés és egy meglepett ikertestvér keveredett össze. – Ez csapda volt! – nevetett Peter, miközben egy hógolyó pont a sapkáján landolt. Audrey ekkor hátulról odahajolt hozzá, és a nyakába szórt egy maré...