Drikabarbi

Daniel későn ébredt, mikor kiment a konyhába, csak Kitty és Léni voltak ott. A reggeli kakaójukat szürcsölték.  - Szép jó reggelt lányok! Jut nekem is a kakaóból? Hallom a szomszéd nyírja a füvet. Léna a fürdőszobában van?  - Nem. - Kuncogott Kitty.  -  Ide adnád a laptopot?  Megnézem az időjárást, hátha van valami front és ma már apuka leszek másodjára is!  - Front az van, mert nem a szomszéd  nyírja a füvet, hanem Lénának mentek el otthonról!  - Hogy mi? LÉNAAAAAAA! - Ordít ki Daniel a házból.  - Szép reggelt neked is Daniel! Miért kiabálsz, netán félsz valamitől?  -Téged féltelek és a babát! -Tudom, de így hátha hamarabb jön! - Mondta Léna csendesen.  - Tudod mit? Menjünk el a plázába, a bababoltban vegyünk valamit a picinek! -Javasolta Daniel.  Még ebéd előtt el is mentek Petrovék vásárolni.   -Jó napot! - Jó napot! Sziasztok!  Milyen nagy már a pocid ! Mennyi idő van még? - Kérdezte Lé...

Tegnap, Lénivel megnéztük a kertben a virágokat, játszottunk, labdáztunk. A kiscsaj boldogan tepert a bicajával. Még a fára is fel szeretett volna mászni, én pedig fel is ültettem a virágzó ágak közé. Mikor Danielék meglátták a fáramászós képeket, hát nem voltak túl boldogok. A mi lett volna, ha leesik?  És a mi lett volna, ha megcsípi egy méhecske?  Vagy, ha megcsípi egy méhecske és ezért leesik? Szóval, ezek a kérdések záporoztak felém. :-)

Ma,  április elsején, Fűzfaligetben nagy buli van. Mivel a héten volt a Színház Világnapja és a Doctors Day is, a város úgy döntött, hogy egy közös programot rendez a dokiknak és a művészeknek. Fűzfaliget a Topáz partján fekvő fantáziaváros. Lakosainak száma, megközelítőleg 300 fő. Idén, nyáron tartanak népszámlálást.  A mai rendezvény  eseményei a Topáz partján zajlanak.  A reggeli futóversenyt a doktorok nyerték. A műsorvezető Ryana, zenével köszöntötte a rendezvény ünnepeltjeit és az ünneplő közönséget. Kezdetét vette az egész napos versengés. A főzőverseny,  nagyon népszerű volt. A dokik vesepecsenyéje, nagy sikert aratott. A művészek Jókai bableveséből sem maradt. A verseny döntetlen lett. Nézzük, hogyan is zajlott a verseny. Művészek -Gyorsan tartsunk egy olvasópróbát, felolvasom a receptet. Jókai Mór: Bableves... Dokik -Ezt a receptet ki írta le kézzel, olvashatatlan. -Valaki adjon egy szikét,  mert ezzel a késsel nem tudok szeletelni....

Ryana szombaton költözött hozzám. Váratlan meglepetésben volt részem. Jó, ha az embernek vannak barátai és gondolnak rá. Kata barátnőmtől kaptam ezt a szépséget.

Danielék elindultak hazafelé a repülőtérről. Kitty csendes volt. Daniel próbálta oldani a kínos csendet. Nem akarta Kitty-t a kérdéseivel nyaggatni. -Léna már nagyon vár. Anyát is fel kell hívni, hogy rendben megérkeztél. Felhívod te, vagy megcsörgessem én? -Inkább te,  rám nem kíváncsi.- Vágta rá Kitty. -Miért mondasz ilyet?  Anya és Apa is nagyon szeret. Azért küldtek ide,  hogy újra kezdhess mindent.  Melyik suli fogadott volna otthon szívesen. Nagy butaságot csináltatok a haverokkal. -Anya elmondta? -Igen, mindent. -Akkor most te is útálsz? -Nem útál téged senki. Szeretünk Kisvakarcs! Nézd csak,  itt lakunk. Megérkeztünk! Daniel bepakolta a csomagokat a házba. Kitty is kiszállt az autóból, vett egy nagy levegőt és bement Daniel után . Léna fogadta az ajtóban. -Szia Kitty! Örülök, hogy látlak! - Csá!  Te vagy Léna? -Igen. Gyere megmutatom a házat. Sajnálom, hogy eddig nem találkoztunk, remélem jól kijövünk majd egymással. -Csak rem...

 -Sziasztok!  Kitty vagyok! Éppen utazom valahová. Pontosan nem tudom hová, mert még soha nem voltam ott. Elmúltam 16. A szüleim lemondtak rólam, nem ütöm meg azt a mércét, amit elvárnak tőlem.  Ez az ő saruk,  rólam lepereg minden. Kit érdekel, hogy ők mit akarnak, engem egész más dolgok érdekelnek. Még nem repültem egyedül sosem,  furcsa, nem ismerek senkit itt és ahová megyek ott is csak egy embert fogok ismerni. Szóval, most magam mögött hagyok mindent. A barátokat,  a sulit, a szüleimet. Na csapjunk a lecsóba, vár a nagybetűs élet! Tíz órával ezelőtt Petrovéknál. -Milyen hatalmasat rúgott! Érezted te is Léna?  -Á,  dehogy is! Én nem éreztem semmit. -Pedig hatalmas volt!  Megint rúgott. Most sem érezted? -Dehogynem. Daniel, nem tűnt fel, hogy engem rugdos. -Ne haragudj Lénus. De annyira várom már ezt a picilányt, hogy bele sem gondoltam. Ám ekkor megcsörrent Petrovéknál a telefon. Daniel hosszasan beszélt, a szülei hí...