Nagyon szeretjük a téli sportokat. Peter és Dani elhatározták, hogy kibérelnek egy faházat a hegyekben és a család útra kél, hogy kipihenje magát a havas lankák közvetlen környezetében.
-Dani, mit beszéltetek Petivel, melyik kocsival megyünk? - kérdezte Léna.
- A családival. - mondta Dani, majd be nem állt a szája - Mindjárt itt lesznek Peter- ék. Azt beszéltük én vezetek, de mikor a havas, kanyargós szakasz jön Peti átveszi a kormányt. Ti majd hátul ültök. Sokáig pakolsz még, Lénus?
- Nem, mindjárt kész is van.
Csöngettek, megérkezett Audrey és Peter.
- Sziasztok! Megjöttünk!
- Sziasztok, gyertek be! Mindjárt végzek a pakolással én is. - szólt Léna.
A kis csapat nagyon lelkes. A gyerekek le lettek passzolva Miett nagyiékhoz.
- Léni nem volt mérges, hogy nem jöhet síelni? - Kérdezte Peter.
- Könnyen megbékélt a helyzettel, Miettékkel wellnessezni mennek és nem kell suliba menni.
- Akkor igazolod nekik megint a napokat. - mosolygott Peti.
- Bizony!
- Beszéljük át, hogy mindent bepakoltunk- e. Melegruhák, illatszerek, iratok, töltők... Dani, az orvosi táskát összepakoltad?
- Persze, gyógyszerkészlet feltöltve, reméljük senkinek nem lesz rá szüksége.
- Szuper, akkor én nem viszem az enyémet. Peti, ti is hoztok orvosi cuccokat?
- Igen, mind a ketten!
- Mi az, hogy mind a ketten?
Nagy csend lett, Dani és Léna furcsán nézett Audrey- ra és Peter-re.
- Ja, ti még nem is tudjátok a jó hírt! Hol is kezdjem, az úgy volt....
Lénáék nem tudták , hogy Peter miért vigyorog ennyire.
- Mondjad már, Peti, ha már belefogtál, miért hozott Audrey is orvosi felszerelést, mikor ő nem is orvos.
- Pedig az. Csak titkoltuk. Mikor összejöttünk mesélte, hogy 4 évet elvégzett az orvosin, ő is. Én meg beirattam újra, persze neki semmi kedve nem volt hozzá, aztán elkezdtünk együtt tanulni. Én is sok újdonságot megtanultam, vele együtt.
- Azért nem volt ennyire felhőtlen, olyan volt Peti, mint egy hajcsár, éjjel nappal csak az orvostudománnyal traktált. Sokat veszekedtünk, én nem akartam befejezni az egyetemet, én a színházat szeretem. De valahogy kibírtam még azt a két évet és megvan a diploma. Így utólag igaza volt Peter- nek, de volt , hogy a pokolba kívántam az ötletével együtt.
- Gyere hozzánk a kórházba rezidensnek! -Csillant fel Dani szeme, majd hozzátette:- Remek sebész lenne belőled.
- Nem. - vágta rá Audrey - Nekem elég az, hogy megvan az általános orvosi, nem vágyom karierre, ha fáj Peti torka, meg tudom nézni, hogy mi a baja, ennyi bőven elég.
- Nem is szeretnél praxist?
- A Peter praxisába beszálltam mint társtulajdonos, a rendelőt is bővítettük, de ennél többre nem vágyom.
- Tudod te mit hagysz ki? Tudod te, hogy hányan kilincselnek nálam, végzős orvosok, vagy éppen a szüleik, hogy vegyem a gyereket a szárnyaim alá és neked egyből felajánlom, te pedig könnyelműen nemet mondasz. - méltatlankodott Daniel.
Léna közbevágott.
- Na most már elég legyen! Most indulunk kikapcsolódni, ti meg csak a szakmáról beszéltek. Dani, tartsd tiszteleletben Audrey döntését! Inkább öleld meg, gratulálj neki! Úgy mint, ahogy én is teszem!
Dani is megölelte Audrey- t
- Üdv a klubban Cica! Gratulálok! Tényleg, nagyon örülök neked!
- Oké, akkor irány a síparadicsom!
