Meglepetés csomag érkezett, tele kincsekkel. Köszönjük szépen, Bogi!
Daniel felcipelte a hálóba a csomagot.- Hogy tetszik?
- Most mi a baj? Miért húzod el a fejed?
Meglepetés csomag érkezett, tele kincsekkel. Köszönjük szépen, Bogi!
Daniel felcipelte a hálóba a csomagot.Léni és Daniel egy kicsivel hamarabb értek haza, mint Lénáék. Dani felcipelte Lénit a nappaliba.
- Ha kell valami szólj, legalább 48 óráig nem állhatsz rá a lábadra!
- Nincs is olyan, hogy 48 óra! Csak 24 óra van, egy nap 24 óra. Vagy a te órád Apa, mér 48- at?
- Akkor két napig, ha így jobban tetszik. És szólj, ha kell valami!
- Tőled nem kell semmi!
- Ó de jó! Emlékezz majd erre a mondatodra, mikor kamasz leszel és majd azzal jössz, hogy hagy maradjak még egy órát, vagy vedd meg azt a farmert, telcsit, táskát... Apa! - nevetett Dani.
Léni csak puffogott.
- Egyébként, te hányszor akarsz még kikötni a balesetin? Már ez a harmadik és még csak hét éves vagy. Most kezdted az iskolát, de máris lógsz. Már másodjára írhatom neked az igazolást. Egy hét pihenő megint, vagy kettő...
- Nem is lógok!
Közben hazaértek Lénáék is.
-Sziasztok!- szaladt Nilka a nappaliba.
Léna és Adorján is felértek a nappaliba. Adorján elaludt. Elfáradt az uszodában.
- Sziasztok! Mi ez a gyászos hangulat? Léni, mi történt a lábaddal?
-Kiesett a bokám.
- Kificamodott- szólt Dani és folytatta: -De már minden rendben van. Visszatettem.
Daniel elmesélt mindent. Léni, csak hallgatott. Léna nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen.
- Léni, te tényleg megharaptad a mentőst?
- Engem is, meg is csikart. - mondta Dani.
- Szegény kicsikém, biztos nagyon meg voltál ijedve! Dani, miért nem vigasztaltad meg? Miért nem bíztad az ellátását egy kollégára? Te pedig apaként mellette lettél volna.
- Eszembe sem jutott. Jobb volt ez így, még a kórházban híre ment volna, hogy a lányunk egy Maugli. -viccelődött Dani.
- Nem vagyok Maugli!
Léna megpuszilgatta Lénit. Léninek is jobb kedve lett, de azért kijelentette, hogy ő nem szereti Apát, a tanárnénit sem, Albertet sem.
- Mi lesz a vacsora? - kérdezte Dani.
- Amit szeretnél.-mondta Léna.
- Nekem jó a szendvics, ha gondolod készítek párat. - szólt Dani.
- Megcsinálom én, kérsz forró csokit is?
- Igen, Cicám! - vágta rá Daniel és már oda is hajolt Lénához.
- Léna megcsókolta Danielt. - majd megszólalt kuncogva.
- Te mit értettél Daniel, hogy mit kérdeztem?
- Hogy kérek- e forró csocsit!
-Nem azt mondtam.- Nevetett Léna, de a nevetéstől alig bírta folytatni.
- Azt kérdeztem, hogy kérsz- e forró csokit!
Dani is jót nevetett.
- Azt is kérek. - mondta.
- Rendben, akkor készítek szendvicseket és lesz forró csocsi és csoki is. Te addig nem vinnéd ki Nilkát a kertbe, kicsit rohangálni. Mondta az óvónéni , hogy délben sokat aludt. Fáraszd már le egy kicsit!
- Oké! Megyünk játszani Níla?
- Igen, Apa!
- Szedjetek már pár színes falevelet Léni házijához! És öltözzetek melegen! Kint fúj a szél!
- Ezek a falevelek jók lesznek? Szerinted, Nílus?
- Szépek! Szedd le Apa!
-Nézd csak! Eper! Októberben.
- Megeszem!
- Jó, egy kicsit megtörölgetem és megeheted!
Szokásos hétköznapi nap. Níla oviban, Léni suliban, Dani a kórházban, Léna és Adorján babaúszáson vannak.
Dani éppen kimosakodott egy hosszú operáció után, mikor Ivett nővér loholt utána.
- Doktor Úr! - szólt Daniel után a nővér.
- Parancsol, Drága! De miért fut utánam?
- A mentő útban van egy bokaficamos sérülttel, fogadja a Doktor Úr?
- Persze, vigyék a hármasba, jövök én is mindjárt!
Mire Dani a hármas kezelőhöz ért a páciens már ott volt. Hatalmas nyüzsi hallatszódott ki.
Ivett nővér átadta Danielnek a kartont.
-A sérültet is Petrovnak hívják, a Doktor Úr névrokona. - mondta Ivett.
Dani benyitott a kezelőbe és meglátta Lénit amint egy mentőssel hadakozik.
- Jó napot!- köszönt Daniel.
- Jó napot, Doki! Jó , hogy jön, én még nem találkoztam ilyen kislánnyal, mióta kimentünk érte az iskolához, nem tudok szót érteni vele. Nem tudtuk bekötni neki az infúziót, nem érti meg, hogy a fájdalmát akarjuk csillapítani. Nem írigylem a szüleit. - mondta a mentős, egyszusszra.
Az idegen hölgy is megszólalt.
- Nem tudom elérni a szüleit. - mondta és folyamatosan telefonált.
Léni még mindig hadakozott.
- Nem kell az infúzió! Hagyjatok már békén!
Daniel nem hitt a szemének.
Csendesen megszólalt.
- Innen átveszem a kislányt.
A hölgy elmesélte a baleset körülményeit. Léni a szünetben társaival kergetőzött és egy kőre rálépett, megcsúszott és kiment a bokája.
Léni nem szólt egy szót sem. Dani megnézte a bokáját.
- Ne nyúlj hozzá! - kiáltott Danira.
A tanárnő nem hagyta szó nélkül.
- Hogy beszélsz a Doktor bácsival?
Dani látta , hogy teljes ficamról van szó. Csak a fejét csóválta. Léni sírt. A tanárnő még mindig telefonálgatott, hátha eléri a szülőket.
- Figyelj Léni, csinálunk egy MRI- t. Megnézzük sérültek- e a porcok, épek maradtak- e a szalagok. - Szólt Dani, Lénihez.
- Jó. - Hüppögött Léni, majd hozzátette: -De akkor se nyúlj hozzá!
- Nem nyúlok hozzá, ha rendben van minden akkor visszateszem a bokádat.
- Neeem!
A tanárnő megszólalt.
- Nem tudom elérni a szüleit.
- Anya az uszodában van az öcsémmel, apa pedig biztos műtött, olyankor mindig elfelejti bekapcsolni a telefonját. Ugye apa?
- Bizony! Így van! - mondta Daniel, majd a hölgyhöz fordult: - Én vagyok Léni apukája. Köszönöm, hogy bejött vele a kórházba.
- Maga Doktor Úr,az apukája?!
Közben Dani intézte az MRI- t. A tanárnő pedig visszament az iskolába.
Szerencsére nincs semmi komoly baj, a felvétel nem mutat súlyos porc sérülést, az ínszalagok nem szakadtak el az erek is rendben vannak. Léni bokája csúnyán be van dagadva és véraláfutásos.
- Na figyelj rám Csillagom, apa most elmondja mi lesz!
Kapsz fájdalomcsillapítót és visszateszem a bokád, majd a lágyrészbe kapsz egy hialuronsav injekciót, hogy a porcok hamar regenerálódjanak.
- Nem. - Mondta Léni. És már megint hadakozott.
- Fáj a lábad? - kérdezte Dani.
- Igen.
- Akkor végre jó lenne, ha megengednéd, hogy bekössem az infúziót, az hamar hatni fog és nem fog ennyire fájni. Közben Dani tette a dolgát és bekötötte az infúziót, majd egy határozott mozdulattal visszatette Léni bokáját.
Léni megkapta a szakszerű ellátást és jól összeveszett apával .
Folyt. Köv.
Remélem nem únjátok még a klinikát? Mivel már nyolc éve írom a Vény nélkült, ennek örömére készülnek posztok a klinikáról. Ki emlékszik az első részre? Itt olvasható! Nagyon nehezen kezdtem hozzá, én nagyon jól emlékszem. Az első részben bemutattam pár dokit, köztük Danit és Edriket is, akik a mai részben is szerepelni fognak. Egyébként Edrik, igazi neve Jenő, ő volt az első Ken babám akit felnőttként vettem. Mikor indult a sztori akkor kapott egy új nevet, de nekem ő mindig Jenő marad.😊
Szóval Daniel, azaz Dr. Daniel Petrov konzíliumra hívta két kollégáját, Edriket és Dereket.
Derekre emlékszik valaki? Ő akkor debütált a sorozatban mikor Dani éppen nem dolgozott, mert el volt törve a lába és mikor kontrollra ment, pont kifogta az új kollégát. Itt olvasható a sztori!