Vény nélkül... Egy hosszú nap Petrovékkal

 Szokásos hétköznapi nap. Níla oviban, Léni suliban, Dani a kórházban, Léna és Adorján babaúszáson vannak.

Dani éppen kimosakodott egy hosszú operáció után, mikor Ivett nővér loholt utána.

- Doktor Úr! - szólt Daniel után a nővér.

- Parancsol, Drága! De miért fut utánam? 

- A mentő útban van egy bokaficamos sérülttel, fogadja a Doktor Úr?

- Persze, vigyék a hármasba, jövök én is mindjárt!

Mire Dani a hármas kezelőhöz ért a páciens már ott volt. Hatalmas nyüzsi hallatszódott ki.

Ivett nővér átadta Danielnek a kartont. 

-A sérültet is Petrovnak hívják, a Doktor Úr névrokona. - mondta Ivett.

Dani benyitott a kezelőbe és meglátta Lénit amint egy mentőssel hadakozik. 

Ott volt még egy idegen nő is. Dani sosem látta ezelőtt.

- Jó napot!- köszönt Daniel.

- Jó napot, Doki! Jó , hogy jön, én még nem találkoztam ilyen kislánnyal, mióta kimentünk érte az iskolához, nem tudok szót érteni vele. Nem tudtuk bekötni neki az infúziót, nem érti meg, hogy a fájdalmát akarjuk csillapítani. Nem írigylem a szüleit. - mondta a mentős, egyszusszra.

Az idegen hölgy is megszólalt.

- Nem tudom elérni a szüleit. - mondta és folyamatosan telefonált.

Léni még mindig hadakozott.

- Nem kell az infúzió! Hagyjatok már békén!

Daniel nem hitt a szemének.

Csendesen megszólalt. 

- Innen átveszem a kislányt. 

A hölgy elmesélte a baleset körülményeit. Léni a szünetben társaival kergetőzött és egy kőre rálépett, megcsúszott és kiment a bokája.

Léni nem szólt egy szót sem. Dani megnézte a bokáját.

- Ne nyúlj hozzá! - kiáltott Danira.

A tanárnő nem hagyta szó nélkül.

- Hogy beszélsz a Doktor bácsival? 

Dani látta , hogy teljes ficamról van szó. Csak a fejét csóválta. Léni sírt. A tanárnő még mindig telefonálgatott, hátha eléri a szülőket.

- Figyelj Léni, csinálunk egy MRI- t. Megnézzük sérültek- e a porcok, épek maradtak- e a szalagok. - Szólt Dani, Lénihez.

- Jó. - Hüppögött Léni, majd hozzátette: -De akkor se nyúlj hozzá!

- Nem nyúlok hozzá, ha rendben van minden akkor visszateszem a bokádat.

- Neeem!

A tanárnő megszólalt. 

- Nem tudom elérni a szüleit.

- Anya az uszodában van az öcsémmel, apa pedig biztos műtött, olyankor mindig elfelejti bekapcsolni a telefonját. Ugye apa?

- Bizony! Így van! - mondta Daniel, majd a hölgyhöz fordult: - Én vagyok Léni apukája. Köszönöm, hogy bejött vele a kórházba. 

- Maga Doktor Úr,az apukája?!

Közben Dani intézte az MRI- t. A tanárnő pedig visszament az iskolába.

Szerencsére nincs semmi komoly baj, a felvétel nem mutat súlyos porc sérülést, az ínszalagok nem szakadtak el az erek is rendben vannak. Léni bokája csúnyán be van dagadva és véraláfutásos.

- Na figyelj rám Csillagom, apa most elmondja mi lesz!

Kapsz fájdalomcsillapítót és visszateszem a bokád, majd a lágyrészbe kapsz egy hialuronsav injekciót, hogy a porcok hamar regenerálódjanak. 

- Nem. - Mondta Léni. És már megint hadakozott.

- Fáj a lábad? - kérdezte Dani.

- Igen.

- Akkor végre jó lenne, ha megengednéd, hogy bekössem az infúziót, az hamar hatni fog és nem fog ennyire fájni. Közben Dani tette a dolgát és bekötötte az infúziót, majd egy határozott mozdulattal visszatette Léni bokáját.

Léni bömbölt. Dani is nagyon feszült volt, de próbált nyugodt és higgadt maradni. 

Léni megkapta a szakszerű ellátást és jól összeveszett apával .

Duzzogva hazamentek. Közben Léna és Adorján is végzett az uszodában, elmentek Nilkáért az oviba és ők is hazaértek.

Folyt. Köv.