Audrey és Peter a színpadon futottak össze.
- Szia! - Intett Audrey-nak Pet.
Audrey visszaintett és rámosolygott Peter-re.
Elkezdődött a rendelkező próba. Jelenetenként be lett állítva ki merről jön be, merre távozik, közben mindenki kezébe szövegkönyv , egyesek jegyzetelnek, a súgó hangosan súg, az ügyelő jegyzetel, a rendezőaszisztens írja a jelenetbeosztásokat. Kívülről egy hatalmas káosz az egész folyamat. Audrey és Peter két szót sem tudnak egymással váltani.
- Akkor mondom, hogy lesz. Sötét...Ádám és Éva már bent vagytok a színpadon mikor ... Így jó, akkor most fényt kérek, lassan húzzátok fel a fényt.
Középen a tudás és az örök élet fája, kérek ide valamit jelzésnek, most ez lesz a fa.
Középen a tudás és az örök élet fája, kérek ide valamit jelzésnek, most ez lesz a fa.
- Nekem pedig hangképzésem lesz, csak 20 perc, ha megvársz fagyizhatnánk utána.
- Rendben, akkor tali a próbatáblánál.
"-S te, Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz, Dicséretemre nem találsz-e szót, Vagy nem tetszik tán, amit alkoték? "
- Tavasz után jön a nyár meg az ősz meg a tél. - Énekelt Peter és közben csak Audrey- ra tudott gondolni.
- Úgy érzem van egy kis rekettség a hangodba. Nem fáj a torkod mikor énekelsz?
- Nem fáj.
- Azért pár napig vigyázz a hangodra és öblögesd a torkod szódabikarbónás hársfateával.
- Oké. Úgy lesz.
Peter és Audrey is végeztek és mentek fagyizni, Peternek eszébe sem volt mit mondott az énektanár.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése