Tegnap érkezett Krissy és Todd. Ugyan volt már Krissy és Todd babám is, de őket annyira vártam, hogy azt el sem lehet mondani. Krissy a hosszú szőke hajával egy igazi kis tündér. Todd pedig, a gyönyörű zöld szemével varázsolt el. Most megmutatom őket nektek is, az összes Krissy -t és az összes Todd és a régi típusú Stacie babámat.
2016. április 27., szerda
2016. április 25., hétfő
Vény nélkül. . .
Másnap reggel Léna és Léni hamar felébredtek.
Csendben kimentek a konyhába reggelit készíteni. Daniel még nyugodtan aludhat egy fél órát.
Léni sem ébresztette fel a szokásos reggeli bömböléssel.
Léna kiengedte Ámbrát az udvarra, majd feltette a teavizet és a kávét.
-Léninek babatea, Danielnek csipkebogyó, magamnak pedig barackos. Figyelj csak Léni, szerinted apának süssünk tükörtojást és sonkát? Vagy pirítsunk neki kenyeret?
-Süssünk -szólt vissza Léni.
-Mit mondtál, azt, hogy süssünk, Léni baba kimondtad az első szót! Rendben picikém sütünk apának tükörtojást. El sem hiszem, hogy kimondtad!
Léna nekiállt a reggeli elkészítéséhez. Léni pedig végig ott mászkált a konyhába és még párszor elmondta: süssünk. Léna féltette Lénit a konyhában, ezért beleültette az etetőszékbe. Oda adta neki a babateát. Léni nagyon élvezte, hogy nem cumisüvegből kapta a teát, hanem van szép pohara. Végül a teát mind kiöntötte a földre és persze magára.
Léna gyorsan kivitte Lénit a fürdőszobába, hogy megmosdassa, jutott rá is bőven a teából. Eközben Daniel felébredt és a hasa egyből a konyhába csalta.
-Jó reggelt! Mi ez a fenséges illat? Szivecském, merre vagytok?
A jó francba! Mibe léptem bele? Mi ez a langyos lötyi a padlón? Csak nem? Lééénaa! Csupa kutyapisi a lábam! Ámbra bepisilt! Elfelejtetted velem közölni, hogy nem szobatiszta. Ez nem maradhat így, este kint fog aludni!
-Miért kiabálsz Daniel? Mi történt?
-A kutya összepisilte a konyhát én meg beleléptem!
-Nem a kutya volt- nevetett Léna.
-Akkor ki? Ki pisil a konyha közepére? Egyébként is, hol van az a büdös kutya?
-Kiengedtem az udvarra, amiben pedig állsz az csak tea. Léni öntötte ki. Inkább ülj le drágám és reggelizz. Mikor jössz ma haza? Tudod, fodrászhoz szeretnék menni és vigyázni kellene Lénire.
-Négyre itthon vagyok-dörmögte Daniel.
-Nem is mondtam, Léni kimondta élete első szavát! Tippelj mit mondott?
-Ugye azt, hogy apa! -csillant fel a szeme Danielnek.
-Nem, nem az apa volt az első szava. Léni apának is kimondod?
-Gyere kicsikém beszélj apucinak is!
És ekkor a picilány ismét megszólalt: Süsü
2016. április 21., csütörtök
Vény nélkül. . . Kutyaharapást szőrével
Sindy és Paul nászúton vannak. Léna vigyáz addig Sindy kiskutyájára. Léna imádja a kutyusokat, nagyon örül, hogy Ámbra náluk lehet két teljes hétig.
Daniel mit sem tud arról, hogy vendégük is van, méghozzá egy kutya. Gyanútlanul jön hazafelé, ám az ajtóban mikor leveszi a cipőjét éles fájdalmat érez a kezén.
-Mi ez? Valami megharapott! -kiáltott Dani.
Körbenézett, de nem látott semmit és senkit. Léna a nagy hangzavarra kisietett, nehogy Léni felébredjen.
-Jajj, csak te vagy az Dani! Miért kiabálsz? Léni felébred! Alig tudtam elaltatni.
-Valami nagyon megharapott!
-Hol? És mi?-kérdezte Léna.
-Nem tudom, a kezem, mikor vettem le a cipőm, lehajoltam, hogy kikössem, valami pedig egy nagyot harapott a kezembe.
-Ja, az csak Ámbra lehetett, Sindy kiskutyája.
-Te jó ég, egy kutya, itt a házamban?
-Igen, két teljes hétig velünk fog lakni, majd összebarátkoztok. Nagyon megharapott? Fáj még?
-Igen, nagyon fáj, még vérzik is! Mi lesz így velem, hogy fogok műteni! Mit ér egy sebész egy kézzel!
Léna csak figyelte Danielt, hogy mennyit hisztizik, hiszen alig látszik a kezén a harapás, jó egy kicsit vérzik, de nem nagyobb egy karcolásnál a seb.
-Gyere Daniel, lefertőtlenítem a harapás helyét és ha kérhetlek, ne hisztizz már!
-Egyáltalán nem hisztizek, majdnem leharapta a kezem egy véreb! Szepszist kapok!
-Nem hiszem, hogy ettől vérmérgezést kapnál! Nyugi Daniel, tudod én is orvos vagyok.
-Léna! Mi van akkor, ha Rabies lyssa vírussal fertőzött a kutya!
-Akkor meg fogsz veszni! Daniel, Ámbra be van oltva! Nyugodj már meg! Tudod mit, adok egy Tetanol Pur injekciót.
-Hogy mit? -kérdezte Daniel
-Jól hallottad, hogy nehogy szepszist kapj.
-Nem, azt nem szeretném! Nem is olyan nagy a seb, már nem is fáj! Tudod mit Léna, felejtsük el, menj csak nyugodtan aludni, vacsizok valamit, lezuhanyozok és megyek én is.
-De én szeretném! Csak, hogy ne aggódj annyira a harapás miatt!
-Most kezdek csak igazán aggódni!
-Csak nem félsz a szuritól? Nem fog nagyon fájni!
Utána mehetsz zuhanyozni, én pedig melegítek neked vacsorát.
Mindeközben Ámbra az asztal alól figyelte az eseményeket.
Daniel mit sem tud arról, hogy vendégük is van, méghozzá egy kutya. Gyanútlanul jön hazafelé, ám az ajtóban mikor leveszi a cipőjét éles fájdalmat érez a kezén.
-Mi ez? Valami megharapott! -kiáltott Dani.
Körbenézett, de nem látott semmit és senkit. Léna a nagy hangzavarra kisietett, nehogy Léni felébredjen.
-Jajj, csak te vagy az Dani! Miért kiabálsz? Léni felébred! Alig tudtam elaltatni.
-Valami nagyon megharapott!
-Hol? És mi?-kérdezte Léna.
-Nem tudom, a kezem, mikor vettem le a cipőm, lehajoltam, hogy kikössem, valami pedig egy nagyot harapott a kezembe.
-Ja, az csak Ámbra lehetett, Sindy kiskutyája.
-Te jó ég, egy kutya, itt a házamban?
-Igen, két teljes hétig velünk fog lakni, majd összebarátkoztok. Nagyon megharapott? Fáj még?
-Igen, nagyon fáj, még vérzik is! Mi lesz így velem, hogy fogok műteni! Mit ér egy sebész egy kézzel!
Léna csak figyelte Danielt, hogy mennyit hisztizik, hiszen alig látszik a kezén a harapás, jó egy kicsit vérzik, de nem nagyobb egy karcolásnál a seb.
-Gyere Daniel, lefertőtlenítem a harapás helyét és ha kérhetlek, ne hisztizz már!
-Egyáltalán nem hisztizek, majdnem leharapta a kezem egy véreb! Szepszist kapok!
-Nem hiszem, hogy ettől vérmérgezést kapnál! Nyugi Daniel, tudod én is orvos vagyok.
-Léna! Mi van akkor, ha Rabies lyssa vírussal fertőzött a kutya!
-Akkor meg fogsz veszni! Daniel, Ámbra be van oltva! Nyugodj már meg! Tudod mit, adok egy Tetanol Pur injekciót.
-Hogy mit? -kérdezte Daniel
-Jól hallottad, hogy nehogy szepszist kapj.
-Nem, azt nem szeretném! Nem is olyan nagy a seb, már nem is fáj! Tudod mit Léna, felejtsük el, menj csak nyugodtan aludni, vacsizok valamit, lezuhanyozok és megyek én is.
-De én szeretném! Csak, hogy ne aggódj annyira a harapás miatt!
-Most kezdek csak igazán aggódni!
-Csak nem félsz a szuritól? Nem fog nagyon fájni!
Utána mehetsz zuhanyozni, én pedig melegítek neked vacsorát.
Mindeközben Ámbra az asztal alól figyelte az eseményeket.
2016. április 17., vasárnap
Sindy és Paul
Végre eljött a nagy nap, Sindy és Paul örök hűséget fogadtak egymásnak. Sindy egy nagyon fontos baba számomra, hiszen gyermekkoromban kaptam. Tegnap végre elkészült a horgolt tiara és a frizura. Ma pedig fotózáson volt az ifjú pár.
2016. április 16., szombat
Zongora
Régi álmom volt zongorát alkotni. Még az ősszel sikerült elkészíteni, úgy ötödik nekifutásra. A zongora kemény kartonból készült, magasfényű zománcfestékkel festettem le. A lábai tipliből vannak, amire egy-egy fából készült gyöngyöt szögeltem rá. Készült egy szék is hozzá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)