Audrey és Peter

Daniel és a gyerekek hazamentek. Audrey és Peter ismét kettesben maradtak.

- Nekem már haza kell mennem.- Szólt Audrey.

-Este el jössz velem Daniékhoz vacsorázni?

- Nem is tudom. Lehet róla szó.

- Akkor most hazaviszlek és estefelé érted megyek. Jó lesz így?

- Jó, igen. Várni foglak!

Így is történt, Audrey hazament, Peter pedig este beugrott érte és átmentek Lénáékhoz vacsorázni. Audrey és Léna hamar összebarátkoztak. A vacsora nagyon jól sikerült.

Kellemes hangulatban beszélgettek. 

- Na végre, kettesben vagyunk! - Szólt Audrey és megcsókolta Petert.

- Hoppá! Én Daniel vagyok! De akkor mostmár tegeződhetnénk is. Finom ez az epres szájfény.

Audrey zavarba jött, a szituációt csak tetézte, hogy Peter és Léna visszajöttek a konyhába. Dani még mindig a karjaiban tartotta Audrey- t.

- Ti mit csináltok? - Kérdezte Léna.

- Letegeződtünk. - Nevetett Dani.

- Ugye nem az amire gondolok? - Szólalt meg Peter.

- Dehogynem! Épp az imént csókolt meg a barátnőd. Hívhatom így, ugye? Nem kolléga vagy barát...

- Ó, Daniel Petrov én nem is tudom mit csinálok veled! Ki foglak herélni.- Nevetett Léna is.

- Tényleg megteszi! Ő is sebész. Dani észre sem veszi és már oda is a férfiasságának. - Nevetett Peter.

- Nagyon sajnálom! - Szólalt meg Audrey.

- Cicám ne kérj bocsánatot egy csókért! Kerültünk mi már kínosabb helyzetbe is , sokszor összekevernek minket és Léna is megcsókolta már Petert.

- Bizony. Nem is egyszer. - Nevetett Léna.