Vény nélkül ...

Délelőtt megcsörrent Daniel telefonja, George hívta a kórházból.
-Szia, Daniel! Arról lenne szó, hogy be kellene jönnöd a kórházba, járvány van a városban és három orvosunk is kidőlt. Át kellene venned az ambuláns betegeket! Én sem érzem  túl jól magam, szóval szükségem van rád és Lénának is készenlétben kellene lennie, ha meg tudja oldani a lányok felügyeletét. Ne szólj semmit tudom, hogy én nem engedtelek vissza dolgozni, de most szükség van rád, nem tudom meddig tudok talpon maradni és akkor senki nem lesz aki  irányítaná a kórházat.
Daniel megnyugtatta George-ot, szólt Lénának is.
-Szivem, George behívott dolgozni, pár doki kidőlt, kevés az orvos, átveszem az ambuláns rendelést.
-Megyek én is. - Vágta rá Léna.
-Oké, George kérte, hogy legyél készenlétben, de úgy jobb, ha jössz velem. Egyébként George sincs jól. Teljes a káosz a klinikán!
Léna szólt Kayla-nak, hogy vigyázzon a csajokra. Kayla mindig nagyon örül, ha jöhet babázni, most is boldogan vállalta a bébiszitter szerepét.
-Jó csapat leszünk mi, Lénus! Örülök, hogy velem jössz!

- Csapj bele, Dani!

Mire Dani és Lénus beértek a kórházba a káosz egyre jobban elhatalmasodott. George az irodájában volt, de semmi ereje nem volt dolgozni, fia Ádin is az ágyat nyomta otthon.
-De jó, hogy itt vagytok! Dani kérlek helyettesíts!

-Oké, rendben, nyugodj meg, kezembe veszem a dolgokat. Kikre tudok számítani ma?

Már látom is a beosztást, Léna szerintem kezdj a traumán, én megyek rendelni. George te pedig menj haza és gyógyulj meg!

Orvos látott már?
-Éppen kettő néz rám, de nem vizsgált meg senki, ha erre lennél kíváncsi.
-Jó, akkor megnézzük mi a gond! És hazaviszlek, így nem vezethetsz!
Léna felvette  a műszakot a traumán, nagyon örült neki Delfi, már rég dolgoztak együtt.
Dani miután George-ot ellátta jó tanácsokkal, átnézte a műtéti beosztást. A halasztható műtéteket átcsoportosította, tartott egy eligazítást a kollégáinak, majd hazavitte George-ot  Egy kis csúszással ugyan, de elkezdődhetett az ambuláns rendelés is . A váró már tele volt, mikor Dani visszaért, a betegek egyre türelmetlenebbek voltak.

Mikor Dani be akart nyitni a rendelőbe, hátulról valaki visszahúzta és nekiesett.

-Mi is oda várunk uram! Várjon a sorára! Mi lenne, ha mindenki itt tolongana! Álljon a sor végére vagy , ha nem tetszik haza is mehet!

Dani hirtelen azt sem tudta milyen rendezvényen van, mert a hölgy olyat rántott rajta, hogy majd hanyatt esett.
-Drága hölgyem, elengedné a kabátomat, ha megkérhetem rá és ne rángasson!

-Bemutatkoznék, Dr. Daniel Petrov vagyok és maguk rám vártak, ha most a sor végére állnék, vagy hazamennék sosem kezdődne el a rendelés. Úgyhogy én most bemegyek azon az ajtón és elkezdem a rendelést.

-Egyébként is, nem esünk így az embernek, talán előbb meg lehet kérdezni, hogy hová megy, nem pedig rátámadunk!
-Jajj, elnézést Dr. Úr! Nem úgy gondoltam én...
-El van nézve. Be enged végre?

-Persze, ne haragudjon!
Közben Dani észverett egy fiatal lányt, aki szemmel láthatóan nagyon rosszul volt, odalépett hozzá.

-Rosszul van, Kedves? Jöjjön be a rendelőbe.
-Igen, forog velem minden.
-Fel tud állni? Majd segítek! Jöjjön csak bátran, megnézzük mi a gond!

Ismét zsibongás támadt a váróban.
- Na igen, akinek protekciója van, az előre mehet. Mi is rosszul vagyunk!