-Szia! Látom már fel is ébredtél!
-Azt hittem itt maradsz.
-Itt voltam, csak eszembe jutott, hogy behozom a laptopod. A lányok is nagyon hiányoztak.
-Annyira jó, hogy túl vagyok rajta! Mikor viszel haza?
-Hamarosan, türelem Dani!
-Képzeld, azt hittem, hogy nem fognak altatni, de George azt mondta, félő, hogy beledumálnék a műtétbe.
-Tudom, ott voltam. Be mehettem a műtőbe.
-Tényleg?
-Aha, persze nem csinálhattam semmit, de ott voltam veled.
-Megmérem a vérnyomásod.
-Jó, de nem válaszoltál, mikor viszel haza? Léninek holnap lesz a születésnapja, otthon szeretnék lenni.
-Tudom, hidd el én is szeretném, de George nem bólintott még rá.
-Valahogy intézd el.
-Eszel egy kicsit?
-Ne tereld már el a szót, Léna.
-Lázad van, nagy trauma ért, infúziót kapsz. A gipszet is csak napok múlva kapod meg.
-Értem én. De orvos vagy, vigyáznál rám. Anya is ott van, ő is orvos. Itt sem jut rám két doki.
-Kitty, te is itt vagy? Észre sem vettelek.
-Itt vagyok bátyuskám.
-Akkor holnap tényleg hazavisztek? Nem csak az van, hogy rámhagyjátok és eszetekben sincs hazavinni.
-Dani, ha George rábólint, holnap délután hazajössz. Felköszöntjük Lénit.
-Jajj, de jó! De utána nem hoztok vissza?
-Nem, dehogy is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése