Gyereknap Petrovéknál

Miután a család hazaért a városi gyereknapi rendezvényről, kiültek a kertbe hűsölni, játszani.

Már csak egy hónap és Daniel utazik Afrikába. Léni sokat kérdezgeti, hogy mikor indul és, hogy hányat kell még addig aludni?
-Nézd csak Léni, ez a menta. Megszagolod? Nagyon kellemes az illata és remek gyógynövény. Jó megfázásra, élénkítő hatása van és oldja a görcsöket is.

 -Fogkrém szaga van. -Mondta Léni.

-Daniel, ugye nem tartasz kiselőadást a mentáról a gyereknek?

-Anya, szagold meg te is!

-Tényleg nagyon kellemes! 

 -Daniel, holnap akkor itthon leszel.
-Igen, de jelenésem van az oltóközpontban. Eljössz velem, ugye?
-Hát persze.
-Holnap túl leszek az utolsó oltáson is.
-Milyen oltást kapsz, apa?
-Veszettség ellenit.
-Akkor az állatorvoshoz mész? És a nyakadba kapod, mint Henry? Nem is tudtam, hogy te is harapós vagy, apucsika.
Ezen jót nevettek Lénáék.

-Nem, kicsim, nem az állatorvos adja be és nem a nyakamba, hanem a karomba kapom. És nem azért kell, mert harapós vagyok, hanem mert Afrikába sok veszett, kóbor állat él és, ha véletlen baj történik, nehogy megfertőzzenek. Tudod a veszettséget nem lehet meggyógyítani.

Daniel még mindig a nevetéssel küzd.

-De akkor majd kedvedre harapdálhatsz, apucsika!

-Jó, hogy mondod kicsim, elsőnek téged haraplak meg!

 -Anya, apa meg akar harapni! -Szaladt Lénához, Léni.

 -Apa csak viccelt.

 -Nem viccelek, tényleg meg foglak harapni.
-Majd veszünk neked szájkosarat.

-Na  jó, tényleg csak viccelek, gyere focizzunk.

 -Most elkaptalak, Lénikém! Mindjárt megharaplak!
-Tudom, hogy csak játszol!

Daniel, megölelgette Lénit.  

-Még el sem utaztam, de már most hiányoztok!