Vény nélkül... A nagy kaland 4.

A színház után, Dani már nagyon éhes volt, ezért egyből az étterembe mentek.

-De hiszen ez üres! Itt nincs senki! -Csodálkozott Léna.

-Még, hogy üres! Tele van asztallal és székekkel. -Viccelődött Dani. Majd folytatta.

-Lefoglaltam az egész éttermet. Így nyugodtan tudunk beszélni.

-Daniel! Te mindig meg tudsz lepni!

-Milyen szép volt az előadás, nekem nagyon tetszett! -Lelkendezett Léna.

-Igen, nekem is nagyon tetszett és a Színházi Világnapi üzenetet is, nagyon szépen olvasták fel.

-Szóval, azt mondod, hogy utazzak?

-Igen! Nem is értem, miért mondod, hogy nem mész!

-Nem szeretnélek egyedül hagyni.

-Ugyan már, Daniel, de mesélj el mindent! 

-Rendben. Örülök, hogy így állsz a dolgokhoz Léna! Nyáron lesz, nem egy könnyű nyaralás elébe nézek. Az én feladatom a kinti kollégák tanítása lenne, főleg. Épült kint egy kórház és az új technikák elsajátítása nem egyszerű, olyan körülmények között. Pontosan nem tudom, milyen gépek kerültek az új klinikára és, hogy mikre van kint lehetőség.

-Értem. Időben mennyi? Hány hónap?

-Négy hét. Szóval egy hónap az egész.

-Az nem olyan sok.  Nem is értem, hogy miért kellett titkolóznod?

 -Egy kint élő, európai családnál leszünk elszállásolva. Állítólag internet kapcsolat lesz, valahogy műholdon keresztül, nem értek hozzá, de George már beszélt a családdal.

-Akkor tudjuk tartani a kapcsolatot. Remélhetőleg.

-Sok felszerelést viszünk ki mi is. Már láttam a listát. 

-Daniel, vár rád a nagy kaland!