Téli nap a hegyekben – Audrey és Péter síelős kalandja
A reggel hűvös fénye világította meg a hegytetőt, ahol a friss hó ropogott a bakancsuk alatt. „Készen állsz?” – kérdezte Péter, miközben felhúzta a síléceit. „Mindjárt… de ne nevess, ha elesek!” – kacagott Audrey, és a hóba lépve próbálta egyensúlyát megtartani. A sífelvonó lassan vitte őket fel a csúcsra. Lent a völgyben a nap csillogott a havas tetőkön, felettük a végtelen kék ég terült el. Péter figyelte Audrey mosolyát, és megállapította, hogy semmi sem adja vissza úgy a pillanat varázsát, mint a kék szemei tükröződése a hóban. A lesiklás élménye után a hüttében melegedtek, forró csokival a kezükben. Audrey a kandalló fényére nézett, majd Péterre pillantott: „Ez a nap… olyan, mintha csak nekünk lenne.” Péter odahajolt hozzá, és súgta: „Minden pillanat veled olyan, Audrey… mintha megállna az idő.” Ahogy a nap lassan lebukott, a kinti jakuzziban üldögéltek, a hópelyhek lassan hullottak körülöttük. ...