Kicsit sokat kellett várni a folytatásra, de végre elkészült. Ott tartottam, hogy most már volt nyolc babám és pár mütyür, időszerű volt, hogy babaházam is legyen. Már nem ülhettek a polcon, vagy bújhattak be a játékbabakocsiba csucsukálni. Nem is gondoltam, mikor belevágtam az emlékeim írásába, hogy ennyit kell majd pakolnom. Mert, ha megemlítettem a játékbabakocsit, akkor azt bizony meg is kell mutatni, mert még mindig megvan. Szóval, elő a létrát és irány a beépítettszekrény legfelső polca. Érdekes, még mindig emlékszem rá, hogyan kell összerakni. Imádtam a zöld színt, ezért zöld. Visszakanyarodva a babaházhoz, a farostlemez sikeresen megázott, a napon pedig elgörbült, az alapanyag tönkrement. Ekkor jött az ötlet, hogy van egy falábú puff és egy vékony vaslábú, támla nélküli szék itthon. Egymás mellé téve nagyon jól mutatott, a puff alacsonyabb volt a széknél, a szék lábainál volt egy kis összekötő váz, ahová be lehetett tenni egy kartont, így ké...
Sikerült beszereznem egy olyan babát, mint gyermekkoromban az első Barbie-m volt. Leírhatatlan érzés újra a kezemben tartani! Igaz nem ugyanaz a baba, de mégis az érzés olyan, mintha ugyanaz lenne, csak éppen sok-sok éve nem láttam volna. Mikor megérkezett, órákig csak nézegettem. Görkoris Sindy és ő voltak a kedvenc babáim. Sindy a mai napig megvan, miután Barbie tönkrement, Sindy-re nagyon vigyáztam. És most bemutatom nektek, Loisirs Barbie-t 1986-ból. Ő az első Barbie-m! ♥
Tegnap, Egerben jártam és vele tértem haza. Kedves, karakteres arca van. Már a neten kinéztem, mikor megjelent. Egyből beilleszkedett a családba. Készült róla egy parókás fotó is. A Preston nevet kapta. A családdal. Hát nem cuki!
De jó! De szépek együtt! ♥ :)
VálaszTörlésKöszi!😊
TörlésEgyszer kiírhatnád a neveket is :)
VálaszTörlés