Chelsea kisfiú
Kedden megérkezett a második Chelsea kisfiú babám. Esélyét sem láttam annak, hogy valaha tudok venni, úgyhogy nagy a boldogság! Ricsi lett a neve.
Az összes Chelsea babám. Heten vannak, mint a gonoszok.
Babák, történetek gyermekkoromból . . . 5. rész.
Kicsit sokat kellett várni a folytatásra, de végre elkészült. Ott tartottam, hogy most már volt nyolc babám és pár mütyür, időszerű volt, hogy babaházam is legyen. Már nem ülhettek a polcon, vagy bújhattak be a játékbabakocsiba csucsukálni. Nem is gondoltam, mikor belevágtam az emlékeim írásába, hogy ennyit kell majd pakolnom. Mert, ha megemlítettem a játékbabakocsit, akkor azt bizony meg is kell mutatni, mert még mindig megvan. Szóval, elő a létrát és irány a beépítettszekrény legfelső polca. Érdekes, még mindig emlékszem rá, hogyan kell összerakni. Imádtam a zöld színt, ezért zöld. Visszakanyarodva a babaházhoz, a farostlemez sikeresen megázott, a napon pedig elgörbült, az alapanyag tönkrement. Ekkor jött az ötlet, hogy van egy falábú puff és egy vékony vaslábú, támla nélküli szék itthon. Egymás mellé téve nagyon jól mutatott, a puff alacsonyabb volt a széknél, a szék lábainál volt egy kis összekötő váz, ahová be lehetett tenni egy kartont, így ké...
Imádom! A nevét is! Kár, hogy ilyen kevés fiúcskát gyártanak, igazán lehetne belőle olyan választék, mint a lánykákból. Érdekes egyébként, hogy logikus is volna, hiszen még hajat sem kell fűzni nekik, így az előállítása is egyszerűbb és talán valamivel olcsóbb is lehet...
VálaszTörlés