Nyár, strand, pancsolás

Tegnap strandon voltunk és Lénáék is jöttek velem.

Útközben Léni egyfolytában csak azt kérdezgette : -Miko érünk már oda? A kisbaba is fog pancsojni?
-Ne aggódj kicsim, hamar ott leszünk!  -Nyugtatgatta Léna a kicsilányt.
-Níla még nagyon kicsi, ő nem pancsol velünk. -Mesélte Daniel,  Léninek.
Hamar oda is értünk a strandra.
-Menjünk úszni Aja!  Gyeje gyorsan! Szaladjunk!  Apucsi kapj el, ha tudsz! -Kiáltott Léni és futásnak eredt.

Daniel gyorsan utána futott és elmagyarázta Léninek, hogy itt nem szabad futkosni, mert könnyen eleshet a vizes járdán, a víz mély, ha beleesik nagy baj is történhet és, ha szem elől téveszti, akkor bizony el is veszhet.
-Fogadj szót szépen Halacska! -Kérlelte Daniel  a kicsit.
Hamar lepakoltak. Léni is megnyugodott.
-Most be fogok kenni mindenkit naptejjel!  -Szólt Léna.

-Csak ast ne! -kiabált Léni.
-Szívem, ha mindenkit be szeretnél kenni a strandon naptejjel, annyi nem lesz elég. -Viccelődött Daniel.
Végre jöhetett a pancsolás.
-Milyen a víz?
-Aja, ez nagyon hideg!
-Kicsit pancsold le magad.

-Inkább ugjok egy seggest!
-Léééni! -Kiáltott egyszerre apa és anya.

Léninek több sem kellett, már a vízben is volt.
Sokáig pancsoltak.
-Gyere Léni egy kicsit szárítkozzunk a napon.

-Apucsi, ugorj bele!
-Nem, kicsim itt apának nagyon mély lenne a víz.
Később Léni kukoricát evett. Nagyon ízlett neki.

Utána pedig mentek a hullámfürdőbe.
-Ez nagyon jó!  Pancsi medence! -Lubickolt Léni.

Ám Daniel kicsit elmerült a bokáig érő vízben.
Léna nem bírta röhögés nélkül és odaszólt Léninek.

-Léni,  mentsd ki apát a vízből, mert szegény fuldoklik.
Fürdés után pihentek egy kicsit és készült pár fotó Léniről.