Vény nélkül... -Vendégek

Sindy felhívta Lénát telefonon, hogy átmennének Paul-lal, persze csak, ha nem zavarnak. Léna nagyon megörült nekik, igaz hónapok óta ez az első olyan szombat,  hogy Danielnek nem kell bemennie a kórházba.
-Jól hallottam, hogy csörgött a telefon?
-Igen,  Sindy volt az,  átjönnek egy kicsit.
-De jó! Legalább tudunk beszélni másról is,  nem csak a kórházról.
-Olyan furcsa volt Sindy hangja, mintha,  mondani akart volna valamit.
-Lehet, hogy majd személyesen akarja elmondani.
Egy óra múlva meg is érkeztek Sindy -ék.

Hamar kiderült,  miért is jöttek. Az esküvői meghívójukat szerették volna átadni.

-Szeretnénk, ha segítenétek a szervezésben! -szólt Sindy. Majd Paul vette át a szót...
-Arra gondoltunk, hogy meg szeretnénk kérni titeket, hogy legyetek az esküvői tanuink!
-Örömmel! -szólt egyszerre Léna és Dani.
Daniel hozta is a pezsgőt.
-Koccintsunk a jó hírre!

-Emlékszem Sindy, ti is mennyit segítettetek nekünk! -szólt Léna. 

-Nagyon élveztük az esküvőtöket!  Mikor elkaptam a csokrot,  nem is gondoltam komolyan,  hogy ilyen hamar férjhez megyek! -mondta Sindy. 

-Nem tudtam tovább várni, képzeljétek a csokrot kiszárította és nem volt olyan hét, hogy ne vette volna le a polcról. Nem tudtam másra gondolni,  csak arra, hogy nagyon szeretne a feleségem lenni. Ezért leültünk és megbeszéltük a dolgot. ÉS igazam volt! -Nagyon örülünk a boldogságotoknak ! -mondta Dani. 

-Egyébként tudtátok,  hogy az esküvőtök előtt fogadtunk páran, hogy a nagy izgalomtól megérkezik-e a pici hamarabb! -mesélte Paul. 

-Benne volt a forgatókönyvünkben, hogy mi van akkor, ha nem jutok el az oltárig,  de a fogadásról nem hallottunk. -mondta Léna.

Mikor Sindy és Paul hazamentek, Léna kitalálta, hogy nekik is fogadniuk kellene. -Arra gondoltam Dani,  hogy fogadjunk mi is,  szerinted Sindy-nek  és Paul-nak fia vagy lánya fog születni először? 

-Szerintem fiuk lesz! -nevetett Dani

-Szerintem meg, lányuk! -monda Léna és ő is elnevette magát.