Vény nélkül... 4. Rész

Másnap Daniel teniszezni ment, régi jóbarátjával, Ádinnal. Régebben, mikor még egyetemisták voltak, gyakran lejártak a teniszpályára.

-Daniel, te semmit nem változtál, még mindig jó formában vagy!

-Mi az, hogy még mindig? Ádin, nem vagyok olyan öreg, hogy ezt mond! Viszont, te öregem, megváltoztál!

-Micsoda? Ezt, hogy érted?

-Á semmi!

-Daniel, te ugratsz!

-Na jó, vicceltem!

-De mesélj, mi van veled? Apa mondta, hogy elváltál!

-Hagyjuk, nem jó róla beszélni! Teniszezni jöttünk!

-Bocs, nem akartalak faggatni!

-Megcsalt, elvett tőlem mindent! A házat, a kocsit, szóval mindent!

-És, most hol laksz?

-Anyám régi házában! Na, erre nem tudta rátenni a kezét Helga!

-Akkor, te Léna szomszédja vagy! Amúgy, panaszkodott rád!

Igazán? A szomszédom? Panaszkodott? Ha-ha-ha!

-Fú, nagyon elszaladt az idő! Most mennem kell, este ügyelek! Jó volt újra teniszezni!

Daniel, elgondolkodott azon amit Ádintól megtudott. -A szomszédom! Na, ne! És még pletykás is, de nem baj, majd én leszoktatom róla!

Daniel, csak a klinikán tudta meg, hogy Lénával együtt lesz ügyeletben. Nem számított rá. Léna tudta és minden baja volt tőle. -Hogy fogom kibírni? Egy dolog vigasztalta csak, ha vége az ügyeletnek, két kétig a kórház közelébe sem jön, ugyanis, nyaralni megy a tengerhez. Nagyon húzós volt a nyár, így nem tudott elmenni nyaralni, de most bepótolja. -Csak ennek az éjszakának legyen vége! Utána csomagolok és irány a tenger, napfény, fálmafák!

Léna úgy gondolta, gyorsan nekilát a munkának, áttanulmányozza a súlyosabb eseteket.

-Ezt a meglepetést kollegina! Együtt ügyelünk! És mit hallottam? Panaszkodunk, panaszkodunk?

-Magánakisszépjóestét, Dr. Petrov!

-Hosszú éjszakánk lesz, Léna!

Vajon mi fog történni az ügyelet alatt?