Drikabarbi: Vény nélkül...

A Petrov család éppen otthon van, mikor megcsörren Dani telefonja.

-Szia, Öcsi! Otthon vagytok?

-Helló! Igen!

-Oké! Mindjárt ott vagyok nálatok! Ezzel James letette a telefont.

-Ki volt az? -Kérdezte Léna.

-James, mindjárt itt lesz.

-Mit akar? Nem mondta?

-Azt nem, csak ennyit kérdezett, hogy itthon vagyunk-e?

James, ahogy ígérte, meg is érkezett. Beviharzott a nappaliba, lepakolt és csak mondta és mondta...

-Szóval, értitek?

-Egy szót sem! -Felelt egyszerre Léna és Dani.

-Akkor kezdem az elején! Szóval, megláttam bennetek a keresett karaktereket!

-És milyen karaktereket keresel, James?

-Pont olyat, mint ti! Rendezni fogok és ti lesztek a főszereplők.

-Ez még viccnek is rossz! -Szólt Daniel.

-Nem viccelek, Öcskös! Kelletek nekem! Dani, pont te panaszkodtál nekem, hogy eleged van ebből a taposómalomból. Te mondtad, ha valami nem fog változni, úgy érzed, nem fogod tovább bírni!

-Mikor mondta ezt, Dani? Én miért nem tudok erről? -Kérdezte Léna.

-Jajj, azért nem ilyen vészes a helyzet! Nyugodj meg, Lénuci!

-Semmit nem értek, beavatnátok engem is? Dani, mi ez az egész?

-Kicsit elfáradtam, csak ennyi!

-James, mi is a te szuper ötleted? Milyen karakterekről, figurákról beszélsz te egyfolytában?

-Megrendezem a Mary Poppins-t és ti fogtok benne játszani!

-Biztos, hogy nem! -Vágta rá Léna.

-Ne dönts ilyen hirtelen!

-James, most menj el, legyél olyan kedves! Dani, beszédem van veled! James, ha nem olyan nagy kérés, vidd magaddal a gyerekeket!

-Léni, Nilka! Most egy kicsit elmentek James bácsikátokkal! Dani, gyere, menjünk ki a kertbe!

-Léna, ezt most miért kell csinálni?

-Hallgatlak! Mi ez az egész? Mi az, hogy nem fogod bírni tovább? Miről beszélt, James?

-Semmi nincs, csak beszélgettünk, lehet, hogy mondtam ilyesmit, nem is emlékszem pontosan!

-Ó, Daniel Petrov, ne nézz engem hülyének! Mégegyszer mondom: hallgatlak!

Daniel érezte, hogy Léna nagyon komolyan beszél, nincs mit tenni, mindent el kell mondania, de hogyan kezdje...

-Hát jó, nézd Léna, mostanában úgy érzem, semmi nem jó, sok ez az egész, kimerültem. Rengeteg a munka a kórházban és mikor belépek, legszívesebben visszafordulnék. Olyan mintha, mindenki problémája az én nyakamban lenne.

Léna csak hallgatott.

-Nem mondasz semmit? -Kérdezte Daniel.

-Mit is mondhatnék, értelek. De miért nem szóltál? Végigdolgoztad a nyarat, hányszor, de hányszor mondtam, hogy menjünk el nyaralni, de folyton azzal jöttél, hogy most nem tudsz elszakadni! Mi lesz most? Otthagyod a kórházat?

-Azt azért nem. George ki akar írni táppénzre.

-Szóval, George is tudja! Csak én nem!

-George előtt nem tudtam eltitkolni, olyan ő mint egy radar. Először azt hitte, hogy beteg vagyok, létező minden vizsgálatra elküldött.

-Gratulálok, Dr Petrov! Szép!

-Haragszol? Léna, én nem ezt akartam.