Vény nélkül...

Átlagos napnak indult. Daniel reggel elindult dolgozni, Léna a gyerekekkel otthon. A lakásban még ott díszeleg a karácsonyfa, finom illata átjárja a levegőt.
- Gyere Léni reggelizzünk! Mit kérsz?

-Müzslit.
-Rendben, langyosítok neked hozzá tejet.
Megcsörrent a telefon. Sindy felhívta Lénát, hogy átjönne egy kicsit az ikrekkel. Paul dolgozik, vége a téli szünidőnek.

- Annyi mesélni valóm van, Lénus!
- Gyertek csak nyugodtan Sindy, már alig várom, hogy dumcsizzunk!
- Jaj de jó, jönnek az ikrek!- Lelkendezett Léni.
Sindy és a babák meg is érkeztek, nem laknak messze.
 - Nagyon hiányoztatok! Gyertek be és mesélj, hogy teltek az ünnepek!
Léna alig hagyta szóhoz jutni Sindy-t.

-Köszi, nagyon szuper volt minden! Anyósom egy angyal, csak minket kényeztetett. Annyira feltöltődtem, a babák is élvezték. De van egy nagy hírem, Paul-t kinevezték iskolaigazgatónak!

-Ez nagyszerű! Miért nem ezzel kezdted? Mikor?
- Karácsony után kapott egy telefont, a volt diri elköltözött és Paul lett az utódja. Ma kezdett, mint igazgató! Ezért is jöttem hozzád, szeretnék neki egy kis meglepetés bulit rendezni és rád gondoltam, hogy segíts nekem! Szóval, nem lennénk sokan, rátok gondoltam és a húgomra.
-Persze, hogy segítek! Mire gondoltál és mikor? Ma este? Vagy hétvégén?
- Ma este lenne jó! Kellene egy torta és némi hidegtál, pár lufi, pezsgő. Nincs annyi idő, hogy rendelni lehessen.
-Ne aggódj, megoldjuk! Sütünk egy tortalapot, gyere a konyhába.

Elmegyünk bevásárolunk, veszünk sajtokat, salátákat és minden finomságot a hidegtálhoz.
Léna, Sindy és a gyerekek elmentek a közeli bevásárlóközpontba és mindent megvettek.
- Lénus, még arra gondoltam, hogy esetleg tarthatnánk a bulit nálatok?
Persze, igen, hiszen nálunk készül a kaja és, ha Paul hazaér, nem bukunk le.
-Szuper, imádlak Lénus!
Dani mikor jön haza?
- Négy körül, addig majdnem mindennel készen is leszünk.
A gyerekek a nappaliban játszottak.

A két barátnő pedig felcsapott konyhatündérnek. Egyszer csak megcsörrent a telefon. Ádin volt az a kórházból, Lénát kereste.

- Szia,Léna! Ádin vagyok. Azért hívlak, mert Daniel beteg lett és érte kéne jönni.
-Hogy mi?
-Ne ijedj meg, lázas és köhög. De nem engedte, hogy megnézzem mi van vele, gyere érte és gyógyítsd meg, mert a haverom egy kicsit bekattant.
- Már indulok is!
Sindy baj van, Dani beteg lett érte kell mennem, Addig vigyázz a gyerkőkre! Ne aggódj, a bulit megtartjuk. Mindjárt itt vagyunk!
Azzal Léna elviharzott a kórházba.
Daniel már a kapuban várta Lénát.

-Szia édes! Mi van veled? Ádin hívott.
-Szia cicám, semmi különös, csak megfáztam.
- Majd otthon megvizsgállak. Tűzforró az arcod.

Magas lázad van. Egyébként este buli lesz nálunk, addigra helyrehozlak.
- Milyen buli? Én csak egy teára és arra vágyom, hogy bebújhassak az ágyamba.
-Pault kinevezték, mától igazgató!
-Igazán! Ez remek, ezt tényleg meg kell ünnepelni! Akkor megengedem, hogy megvizsgálj, de ígérd meg, hogy nem adsz szurit!
Dani és Léna hazaértek.Közben befutott Sindy húga is. Sindy nagyon aggódott Danie miatt.
-Főzök neked teát!
-Kösz, drága vagy Sindy!

- A gyerekek alszanak. A kaják a hűtőben.- Mesélte Sindy. Léna megvizsgálta Danielt.

- Sóhajts mélyeket. Rendben.
- Na, mi a bajom doktornő?- Kérdezte Dani.

- Tüdőgyulladás. Két hét pihenő.
- Ne már!- Hisztizett Daniel.
- Ejnye doktor úr, ne hisztizzen már. Most kapsz egy szurit és pihensz egy nagyot.

- Azt nem! Megigérted, hogy nem.
- Nem ígértem semmit, de ne félj már ennyire, csak egy kis szúrás és túl vagy rajta.

  

- Jajj nekem!
Végre Daniel elalud. A lányok elvégezték az utolsó simításokat a konyhában. Egy óra múlva Dani is felébredt. Sokkal jobban érezte magát. Már csak Paul hiányzott. Hamarosan befutott ő is. Sindy hagyott neki egy üzenetet, hogy ne haza, hanem Lénáékhoz jöjjön.
Nagy volt a meglepetés!