Vény nélkül... A világ leguncsibb bulija

Paul nem számított arra, ami Lénáéknál fogadta. 
- Gratulálunk!

Barátai és felesége pezsgővel fogadták. Jó, ha az embernek ilyen barátai vannak! A gratuláció után, megkóstolták a tortát és beszélgettek.
- Nagyon megleptetek, mikor Sindy üzent, hogy itt van nálatok, azt hittem azért kell ide jönnöm, hogy hazavigyem őket. Milyen jó, hogy te is itthon vagy Dani! De te nem ülsz le?  - Kérdezte Paul.

Daniel odasántikált a többiekhez.
-Fáj a lábad Dani?
- Nem a lábam fáj, hanem a fenekem. - Motyogta Daniel.
Léna elmesélte Paulnak, hogy Dani beteg, szurit kapott és most ebbe készül belehalni.

- Ez csak vicc ugye? - Kérdezte Paul.
-Nem vicc, Daniel borzalmasan retteg a szúrástól. - Mondta Léna.
- Ez nem igaz! - Vágta rá határozottan Daniel. Majd folytatta. - Ne én legyek már a beszédtéma, inkább mesélj te Paul, milyen volt az első napod? Hogy teltek az ünnepek?

-Az ünnepek hamar elteltek,  anyukáméknál voltunk, a szilvesztert is ott töltöttük. Családi körben. Hatalmas tűzijátékot csináltunk a kertben. Sindy aggódott, hogy az ikrek félni fognak. Kicsi Sindy-nek nagyon tetszett, kicsi Paul kicsit sírt a hangos durranástól, de a jó hangulat őt is magával ragadta és érdeklődve bámult.
- Ti hol szilvesztereztetek?
- Én ügyeltem ,ne tudjátok meg  mi volt bent a kórházban.
- Én meg itthon voltam a gyerekekkel, itt volt Kayla is. Dumáltunk, ettünk, néztük a tv- t, meg a szomszédék tűzijátékát. Aztán hajnalban bementem Danielhez a kórházba.
- Akkor legalább egy kicsit együtt is tudtatok ünnepelni.
- Nem sok idő jutott rá, inkább besegítettem a sürgősségin.

- De inkább együnk és igyunk, Daniel kibontott még egy üveg pezsgőt a többieknek, magának pedig narancslét töltött.
- Van kedvetek pancsolni egyett? Fel van fűtve a víz a jakuzziban.
- Szuper ötlet!- Mondta egyszerre Sindy és Paul. Léna hozott mindenkinek fürdőruhát.
- Daniel szivem, ha el tudsz menni a konyháig, oda tennél egy kávét?

- Itt a finom kávé! Képzeld Léna, sikerült elsántikálnom a konyhába. - Mondta Dani, gunyorosan.

- Drága vagy! Köszönjük!

- Hoztam nektek törcsiket is. A gyerkőcöket is megnéztem, szépen alszanak.

 - Szegény Daniel! Én annyira sajnálom, hogy beteg.- Mondta Sindy.

- Szeretlek Dani! Jól érzed magad?

- Én is szeretlek! Egy kicsit fáj a fejem, ja és a fenekem, még a lábam is...

- Ne kezd megint!