Drikabarbi

 Léninek ma van a szülinapja. 6 éves lett. -Nézd, Cicám! Én teljesen azt hittem, hogy ennek a Barbies vödörnek és lapátnak nagyon fogsz örülni! -Lénikém illene megköszönni apának az ajándékot. Nagyon szép az a rózsaszín vödör, te pedig szeretsz homokozni! -Köszönöm! -Puszit nem is kapok? -De, azt is. -motyogta Léni. -Itt a finom süti! -Megérkezett nagyi is. -Szerintem menjünk ki az udvarra! -Szólt Dani. -De apa, inkább együnk sütit! -Szerintem inkább menjünk ki és homokozzunk! -Apa, én inkább sütit eszem, már nem 3 éves vagyok, én már nem szeretek annyira homokozni! -Kicsikém, apa kedvéért menj és homokozzatok! -noszogatta Léna, Lénit. -Na jó, de csak apa kedvéért! -Anya, anya gyere gyorsan! Itt egy ló! -Tényleg! Ez egy igazi póni! -Hogy került ide? -Ő a te pónid! -Az enyém? Hogy hívják? -Szikra.  -Tényleg az enyém? -Igen Kicsim! Szikra a szülinapodra jött. -Ha vége a szülinapomnak, akkor hazamegy? -Nem, Szikra a te pónid! -Nagyon szép! Tényleg itt fog lakni? És csak az enyém?...

 Miután Léna és Dani mindent átbeszéltek, Léna megcsörgette Jamest, hogy hazajöhetnek a gyerkőcök. A szuper nagybácsi úgy lefárasztotta a csajokat, hogy vacsi után egyből elaludtak. Csak Adorján nem volt álmos. Nagy játékban volt a kiskölyök!  -Jajj, Dani! Hogy hasonlít rád! -Kicsoda? -A zsiráf! Dani, hát a fiad! -Hallod mit mond anya?Olyan apád, mint ez a zsiráf! -Arra gondoltam, holnap együtt tölthetnénk a napot! -Szivecském, nekem be kell mennem a kórházba! Két műtétem lesz, hamar végzek a betegekkel! -Na azt azért ne tedd, ne végezz velük! -Látom vicces kedvedben vagy, Léna! -Ezt most nem értem, George ki akar írni, de mégis műtesz? -Van pár olyan páciens, akik ragaszkodnak hozzám. -Értem! És mit szólsz James ötletéhez? -Nem is tudom... -Jajj, ha te már így beszélsz! Csak nem megtetszett az ötlete? Dani, ugye nem akarod elvállalni? -Neeem... -Akkor jó! Dani, furán nézel! Neked tetszik James ötlete? Te jó ég! Ugye neeeem? -De, igen! Gondolj bele, milyen jól mutatnánk a szín...

 A Petrov család éppen otthon van, mikor megcsörren Dani telefonja. -Szia, Öcsi! Otthon vagytok? -Helló! Igen! -Oké! Mindjárt ott vagyok nálatok!  Ezzel James letette a telefont. -Ki volt az? -Kérdezte Léna. -James, mindjárt itt lesz. -Mit akar? Nem mondta? -Azt nem, csak ennyit kérdezett, hogy itthon vagyunk-e? James, ahogy ígérte, meg is érkezett. Beviharzott a nappaliba, lepakolt és csak mondta és mondta... -Szóval, értitek? -Egy szót sem! -Felelt egyszerre Léna és Dani. -Akkor kezdem az elején! Szóval, megláttam bennetek a keresett karaktereket!  -És milyen karaktereket keresel, James? -Pont olyat, mint ti! Rendezni fogok és ti lesztek a főszereplők. -Ez még viccnek is rossz! -Szólt Daniel. -Nem viccelek, Öcskös! Kelletek nekem! Dani, pont te panaszkodtál nekem, hogy eleged van ebből a taposómalomból. Te mondtad, ha valami nem fog változni, úgy érzed, nem fogod tovább bírni! -Mikor mondta ezt, Dani? Én miért nem tudok erről? -Kérdezte Léna. -Jajj, azért nem ilyen vész...