Vasárnap reggel

-Hogy vagy Drága Lénám? -Őszintén? Borzalmasan, semmit nem aludtam, mindenem fáj! Soroljam még? -Legyél türelmes! Megmaszírozzam a lábad? -Legyél türelmes, legyél türelmes, ha mégegyer ezt meghallom, esküszöm nem állok jót magamért! Na jó, megmaszírozhatod a lábam! -Ne csikizd! Hallod, Dani! -Na végre nevetsz! -Nem vagy te százas! Ha jól megrúgtalak volna, te biztos nem nevettél volna! Maszírozd még! -Tudod mire gondoltam, eladhatnánk Níla babakocsiját, egyszerre úgysem tudok kettőt tologatni! Níla lassan három éves, nem hiszem, hogy hiányozni fog neki! -Van is a telcsimben róla fotó, fel kellene tölteni valamelyik aukciós oldalra! -Mit kell tölteni, Anya! -A babakocsid szeretném eladni! -De az a enyém babakocsi! -Azt én nem adom oda! -Sírt Níla. -Ne sírj már, nagy vagy már, mindjárt három éves leszel! -Nem, az a enyém! -Az jó fotó a babakocsiról! Apucsika, majd én feltöltöm! Add ide a telefont! -Nem Léni, azt majd én fogo...