Drikabarbi

Reggel hazajött Léna a kórházból, bent aludt Danielnél. Mikor hazaért neki is kezdtek a lakás átrendezésének. Léna , Kitty és Susanne szorgos pakolásba kezdett. George engedélyezte, Dani hazamehet a kórházból. Reggel nem volt láza és a hangulata is egész jó volt. Edrik és Gellért megígérte, hogy segít a pakolásban. -Először a könnyebb dolgokat vigyük ki a nappaliból. -mondta Léna és kihúzta a fotelt. Kitty a kisasztalt kapta fel. -Anyuka! Te hozd a párnákat, nehogy megemeld magad! -Lénám, Lénám ... -Mondtál valamit ? -Anya, dobd a párnát! -Gyere Léna, toljuk arrébb a kanapét -Rendben! Szépen haladt a pakolás. A kicsik is segítettek . Közben megérkeztek a fiúk. -Anyuka, bemutatom  a fiúkat, Edrik és Gellért. -Csókolom.- köszöntek a fiúk. -Edrik plasztikai sebész, ő szépítette meg Dani lábát tegnap. Gellért pedig Dani rezidense. -Üdvözlöm az urakat. -Susanne pedig Daniel anyukája. Professzor  a Roxfortban. Ne haragudj, de ezt nem h...

Dani túl van a második műtéten is. Léna hazament, hogy behozzon még pár dolgot neki. -Szia! Látom már fel is ébredtél! -Azt hittem itt maradsz. -Itt voltam, csak eszembe jutott, hogy behozom a laptopod. A lányok is nagyon hiányoztak. -Annyira jó, hogy túl vagyok rajta! Mikor viszel haza?  -Hamarosan, türelem Dani! -Képzeld, azt hittem, hogy nem fognak altatni, de George azt mondta, félő, hogy beledumálnék a műtétbe. -Tudom, ott voltam. Be mehettem a műtőbe. -Tényleg? -Aha, persze nem csinálhattam semmit, de ott voltam veled. -Megmérem a vérnyomásod. -Jó, de nem válaszoltál, mikor viszel haza? Léninek holnap lesz a születésnapja, otthon szeretnék lenni. -Tudom, hidd el én is szeretném, de George nem bólintott még rá. -Valahogy intézd el. -Eszel egy kicsit? -Ne tereld már el a szót, Léna. -Lázad van, nagy trauma ért, infúziót kapsz. A gipszet is csak napok múlva kapod meg. -Értem én. De orvos vagy, vigyáznál rám. Anya is ott van, ő is orvos....

Léna próbált türelmesen várni, minden perc egy órának tűnt. A műtét után Danit betolták a kórterembe. Léna nem mozdult mellőle. George elmesélte Lénának, a műtét részleteit. Minden rendben ment, a roncsolódás nem olyan nagy, mint gondoltuk , a csontot rögzítettük és 48 óra múlva bezárjuk a sebet, Edrik is ott lesz, ő a legjobb a szakmájában, nyoma sem lesz a sebnek. Ezeket a szavakat hallgatta Léna, miközben megnézte a röntgen felvételeket. Dani lassan ébredezett. -Szia Édes! -Mondta halkan. -Szia Dani! Hogy érzed magad? -Borzasztó hányingerem van az altatótól. Olyan gyorsan történt minden. -Nagyon ránk ijesztettél! Anyukád úton van ide a húgoddal. -Mond csak Léna, a lábam meg van még? Nem érzem. -Igen, nyugodj meg, a fájdalomcsillapítótól nem érzed, az idegek is rendben vannak. -Akkor jó! Hiszek neked. -Holnapután zárják be a sebet. -Mit hozzak neked? -Semmit, csak maradj itt. -Mégis, egy kis vizet kérek, nagyon szomjas vagyok. Mutasd meg a röntgenem. -Rendbe...

Ez a péntek  is úgy zajlott mint a többi, Dani dolgozott, Léna pedig a gyerekekkel otthon volt. Léna  éppen a lányokat próbálta rávenni egy kis délutáni szunyókára, mikor megcsörrent a mobilja. Dani hívta. -Szia Édes! Dani vagyok. Azért hívlak, mert történt velem egy kis baleset, éppen most tolnak be a műtőbe. Ne aggódj, nem fáj semmi, annyi fájdalomcsillapítót és nyugtatót nyomtak belém, hogy mindjárt elalszom. Majd táncolunk, ha kijövök a műtőből, pezsgőt hozz Cicám. Anya is jön, véletlen őt hívtam helyetted. Jól ráhoztam a frászt. Ezeket  a szavakat hallotta Léna, majd megszakadt a vonal. -Na ez mi volt! Te jó ég Dani, mi van veled? Milyen baleset ért? Gyorsan hívta a kórházat, de akit el tudott érni, semmiről nem tudott, vagy csak nem akarták elmondani a telefonba. -Mit is mondott Dani? Felhívta az anyukáját ... Gyorsan felhívta az anyósát. -Szia! Dani mondta, hogy hívott téged. Mit tudsz róla, mi van vele? Hívott engem is , de semmit nem mondott, cs...