Drikabarbi

Elérkezett ez a nap is! Péntek hajnalban Daniel  elbúcsúzott Lénától és nekivágott a hosszú útnak. - Nagyon szeretlek, Léna! A lányokat megpuszilgattam, Lénivel tudtam beszélni is, de egyből visszaaludt. - Én is nagyon szeretlek! Nagyon vigyázz magadra és érezd jól magad! Miattunk ne aggódj, megleszünk. - Amikor csak tudok jelentkezem.  -Ha leszállt a repülő hívj fel! - Több mint egy óránk lesz a másik gépig, mindenképp hívlak. - Feküdj vissza még Léna! Korán van. -Hiányozni fogsz!  - Menj Dani, a taxi  és Ádin csak rád vár! - Megyek már, csak nem tudlak elengedni! -Dani, csak négy hét! Menj szívecském! Minden jót! - Hát elutaztál, nem tudom kibírom-e nélküled!    De nem csak Léna szomorkodott, Ádin és Daniel egy szót sem szóltak a repülőtérre menet, bizony pár könnycsepp is elhagyta az arcukat.

Nagy a készülődés a Petrov családban, hiszen Daniel pénteken utazik Afrikába. A héten már nem dolgozik, szerettek volna egy kicsit nyaralni, de az időjárás közbeszólt. Próbálnak minél több időt együtt tölteni. Léna le sem tudja vakarni magáról Danielt, egész nap rajta csüng. A csomagok már útra készen vannak. Sok adományt és gyógyszereket is visznek magukkal.  Ma este átjön pár barát, szeretnének elköszönni Danieltől. Elsőként a szomszéd srác érkezett, nem túl régóta lakik itt, de nagyon hamar összebarátkoztak. -Helló, Dr. Úr! -Szia, Művész Úr! Gyere ülj le, mivel kínálhatlak meg? - Nem kérek semmit, Dani! Mesélj már, izgulsz, várod? - Aha, így sorban. Inkább a kíváncsiság, ami nagy bennem. De mesélj te, mi újság, leszerződtél? -Igen, aláírtam a szerződést, két évre. - Ez remek, a bátyám is, kollégák lesztek. - Nem is meséltétek eddig, hogy a bátyád színész. Beszélgettem vele, de ő sem mondta.  -Hát, most már tudod. - nevetett Daniel. Közben, befu...

Most megmutatok nektek pár apróságot, amit nem babáknak gyártottak. Íme a strandcuccok, vagyis felfújható italtartók. A mérete tökéletes a babáknak. Már alig várom, hogy teszteljük a medencében. Mást is kaptak a kedvenceim, egy szőnyeget, amit eredetileg  egérpadnak szántak. Kellemes tapintása van. A mérete 25x18 cm. Tökéletes lesz a babaházba!

Az elmúlt napokban sokat alkottam. Elkezdtem azon agyalni, hogy bemutassam-e, hogy mik készültek, készülnek az afrikai sztorimhoz. Úgy döntöttem, hogy megmutatok pár dolgot. De mivel is kezdjem? Amire most nagyon büszke vagyok, hogy egy fotó alapján elkezdtem ismerkedni a makramé művészetével. Meg is született egy függőágy. Ma ki is próbáltuk terepen. Dani letesztelte, azt mondta, hogy nagyon kényelmes. A fotózási helyszínt is kiválasztottam. A kunyhó tetejéhez is összekötöztem egy csomó kékbúzát, Dani ebben is segített. Már csak ki kell száradnia és kezdhetem a kunyhó készítését. Továbbá készült egy dob, maszk, na jó a dob félig van csak kész, de alakul. Asztal és ülőalkalmatosság is van már. Továbbá, készül egy szőnyeg is, makramé technikával. Egy vadállattal is találkoztunk.  Látjátok, ahogy ott lapul, hát nem félelmetes! Na jó, nem vadállat, hanem Matyi a cicám. Egyébként, a Matyi névre nem hallgat, csak arra, hogy Mátyás.

Már csak egy hónap van hátra, hogy Daniel és Ádin elinduljanak Afrikába. A kórházban napi szinten kérdezgetik a fiúkat, hogy várják- e már az utat? Bizony, nagy bennük a várakozás és az izgalom. -Jó, hogy látlak Daniel!   -Köszöntötte Ádin kollégáját. -Szia, Ádin! -Ráérsz most egy kicsit? Tudunk dumálni? -Persze, nincs több műtétem ma. Kimegyünk az udvarra? De ebben a pillanatban Danielt egy súlyos sérülthöz hívták. -Mennem kell, Ádin. Tudod mit, gyertek át este és átbeszélünk mindent. -Rendben, akkor este. -Szólj, a szüleidnek is! George is mondta, hogy lenne pár megbeszélnivalónk. -Oké, Dani! Daniel órákat töltött a műtőben. Fáradt volt, de ha Afrika a téma, minden fáradtsága elmúlik. Örömmel ment haza. -Szia Édes! Megjöttem! De jó illat van! -Szia, Drága! Ádin ideszólt, hogy átjönnek megbeszélni az úttal kapcsolatos dolgokat. Sütöttem sütit és rendeltem shusit estére. - Köszönöm! Nem tudtam haza szólni. -Tudom, mondta Ádin. Egy óra múlva megérkezett...