Drikabarbi

Most nagyon örülök, mert nem gondoltam, hogy ilyen hamar lehet nálunk bébiszitter Skipper bébit kapni. Ahogy megláttam, egyből landolt három féle a virtuális kosaramban. Azért három féle, mert ennyit lehet kapni. Jó lenne, ha a másik három is elérne majd hozzánk! Úgyhogy, most várjuk a gólyát! Mutatom kik jönnek.   Remélem a héten itt lesznek! Kíváncsi vagyok mekkorák, ami infót találtam róla, aszerint 6,66 cm. 

Ma nagyon szépen esett nálunk a hó és még most is esik. A Petrov családnak sem kellett több, előhúzták a kisszánkót és élvezték a gyönyörű hóesést. Léni kisbarátnője Jázmin is velük tartott. Daniel már meggyógyult, de még pár napig nem mehet dolgozni, ki kell pihennie a betegséget, nehogy visszaessen. Léna aggódik is miatta, a hideg levegő nem nagyon tesz most jót neki, de Daniel nem törődik vele és csak megvonja a vállát. - Ha visszaesek, majd ápolgatsz. A hóesés elállt és a csapat alaposan felöltözve kiment a friss hóba játszani. A kicsi Nílát is kivitték. -Építsünk jóembert! - Kiabálta  Léni. Ezen mindenki nagyot nevetett. Az nem jóember, hanem hóember! - Mondták egyszerre. Daniel és a gyerekek nekiláttak a jóemberhóembernek. -Először is kell egy nagy alap, amin majd elfér a pocakja. - Mondta Dani.   -Dani bácsi, ekkora jó lesz? - Kérdezte Jázmin. - Igen, de már kértelek, hogy ne bácsizz engem! -Oké doki.  -Milyen nagy lett! - Örültek a gyerekek. ...

Már rég jelentkeztem olyan bejegyzéssel, amiben bemutatom a babáknak alkotott ruhákat, pedig folyamatosan készül nekik valami. Még az ősszel horgoltam egy kabátot. Nagyon büszke vagyok rá, mert pont olyan lett, mint amilyennek megálmodtam. Az idén pedig kötésre adtam a fejem. Valahogy januárban mindig rámtör a kötni kell érzés. Készült egy pulcsi és egy mellény. A mattelnek van egy hasonló pulcsija, már régóta szemezgettem vele, hogy milyen jó lenne megkötni, hát most az is elkészült.   A modellem Léna babám volt, ő kapta a cuccokat, hogy kedvére tudjon válogatni, mikor a sztorit fotózom vele.

Paul nem számított arra, ami Lénáéknál fogadta.  - Gratulálunk! Barátai és felesége pezsgővel fogadták. Jó, ha az embernek ilyen barátai vannak! A gratuláció után, megkóstolták a tortát és beszélgettek. - Nagyon megleptetek, mikor Sindy üzent, hogy itt van nálatok, azt hittem azért kell ide jönnöm, hogy hazavigyem őket. Milyen jó, hogy te is itthon vagy Dani! De te nem ülsz le?  - Kérdezte Paul. Daniel odasántikált a többiekhez. -Fáj a lábad Dani? - Nem a lábam fáj, hanem a fenekem. - Motyogta Daniel. Léna elmesélte Paulnak, hogy Dani beteg, szurit kapott és most ebbe készül belehalni. - Ez csak vicc ugye? - Kérdezte Paul. -Nem vicc, Daniel borzalmasan retteg a szúrástól. - Mondta Léna. - Ez nem igaz! - Vágta rá határozottan Daniel. Majd folytatta. - Ne én legyek már a beszédtéma, inkább mesélj te Paul, milyen volt az első napod? Hogy teltek az ünnepek? -Az ünnepek hamar elteltek,  anyukáméknál voltunk, a szilvesztert is ott töltöttük. Csalá...