Drikabarbi

Hűvös őszi estén nincs is jobb, mint összebújni a kandalló előtt. Így vannak ezzel Lénáék is. -Mit keresel Daniel? -Csak a nyári képeket, szívem.  Nem emlékszem, hová mentettem. -Nézd csak, itt vannak! -De szép vagy, Cicám! -Te sem panaszkodhatsz, életem! -Nézd, itt durcizott Léni! Annyira akaratos, pont mint te, Daniel. -Nézd, milyen jól úszom! -Ó, igen! -De cukik vagytok! -Imádom rólad ezt a fotót! -Én meg téged imádlak, Lénus! -Olyan jó ez a kis csend! Csak a tűz ropog.

Napokig a sóderben bogarásztam kavicsok után. Gyűlt is szépen. Be kell vallanom, hogy csodálattal néztem a szebbnél szebb apró színes kövecskéket. Mikor már úgy gondoltam, hogy elég sok kavicsom van, alaposan megsúroltam őket. Az alapos súroláson azt értem, hogy egyenként, fogkefével... De,  hogy miért is volt mind ez? Mert eljött az ideje, hogy Petrovék kapjanak egy kandallót, ami kavicsokkal van kirakva. A kandalló alapja kartonból készült. Majd egyenként felragasztottam rá a kavicsokat. Elég megszállott munka az tuti, de annyira örülök, hogy sikerült! Segítségem is volt, elsőként Vackor kutyusom jött érdeklődő tekintettel,  hogy mi történt, hogy bogarászok, gondolta rámfekszik, hátha abbahagyom. Majd jött Suzy kutyám, aki a markomban szorítgatott kavicsokat akarta elvenni tőlem. Matyi cica egész mást gondolt, odarohant és elkezdett előttem kaparászni. De félretéve a viccet, igazi segítségem is volt, tesóm segített kavicsot gyűjteni, apukám pedig felásta az egész sóderkupac...

Múlt pénteken,  este a barátnőm rámírt, hogy ébren vagyok-e még,  mert beugrana hozzánk. Nagy meglepi volt!  Kaptam egy cuki csokilánykát. De nem csak azt, hanem egy kiegészítő szettet is és csokit is. Köszönöm szépen, Kata és Szilvi a csodás meglepit!