Strand

Tegnap strandon voltunk, kihasználva a nyárvégi jó időt. Ez volt az első alkalom, hogy babákat is vittem magammal. Az előző kirándulós poszt fotói valójában itthon készültek. Szóval vettem a bátorságot és fotóztam a strandon, nem törődve a bámészkodó tekintetekkel. Mit mondjak, furcsa és mégis jóleső érzés volt legyőzni a gátlásokat. Lénáék nagyon megörültek, mikor megtudták, hogy velem jöhetnek. Kíváncsian néztek körül a strandon. A hidegvizes medencéket részesítették előnyben. (Vagyis, inkább én kerestem olyan helyet, ahol kevesebb ember van.) -Milyen szép a víz! -Csodálta Daniel a medencét. -Kipróbáljuk az összes medencét! - Lelkendezett Léna. -Remek ötlet! Léni már szívesen pancsolna! Az én kis halacskám imádja a vizet. -Daniel, te le mersz csúszni azon a csúszdán? -Nem, de fel merek mászni arra a fára! -Te nem jössz? -Milyen szép innen a kilátás! Tudod min gondolkodo...